Rituális tőrök
A szent fekete nyelű tőr,bevésett mágikus szimbólumokkal, az egyén belső énjének kiterjesztése, és a boszorkányok késeként ismert.
Hagyományosan ezzel rajzolják a képzeletbeli kört, de erre a célra alkalmas a megszentelt pálca, bot vagy kard is.
Napjainkban a pálcának természetes anyagból kell készülnie, ami a fától a kristályig bármi lehet. Az élőfából készült pálcának nagyobb spirituális erőt tulajdonítanak. A fűzből formált pálcáról azt tartják, hogy ez a víz, a hold és a kiteljesedés pálcája, de ha egy sugallat a negatív erők száműzését kéri, a kökényvessző használatos. Amikor gallyat szednek egy fáról, az egyenes és sudár ágat választják ki, amit ezután középen kivájnak, homokkal fényesre dörzsölnek, megtöltik gyapot gyapjúval, miután életre keltik a boszorkányok saját vérének három cseppjével.
Miután a képzeletbeli kört megrajzolták, a tőr visszakerül megfelelő helyére az oltáron. Az oltáron minden tárgy képvisel valamit, és a megfelelő egyensúly szerint kell elhelyezni őket. Amikor a gyülekezet tagjai a szent oltár felé fordítják arcukat nem feketék és nem is fehérek, a kettő között a közbenső állapotban léteznek. A fehéret és a feketét az oltáron a jobb és a bal oldal képviseli. A harang alakban elhelyezett virágok, és a nadragulya (halálos farkascseresznye a természetben jelenlévő jót és rosszat képviselik, szintén használhatóak a két véglet ábrázolására. A legfontosabb alak, vagyis az Istennőt képviselő szimbólum a fő helyet foglalja el az oltár közepén. A bot, a négyágú-villában végződő pálca hitvesét szimbolizálja az agancsos Szarvas Istennel. A Főpapnő vagy a Főpap jelöli meg ezeket a pozíciókat a gyülekezeten belül. A négy elemet szimbolizálhatja egy ötágú csillag (föld), egy tömjén égető (levegő), egy vizes edény (víz) és egy gyertya.
