Eliphas Lévi A hipnózis kulcsa

„Egyedüli forrása és gyökere a fénynek, kilövelli és szétárasztja önmagát a ragyogás három ágában. A lehelet körbelengi a földet, és megszámlálhatatlan formában kelti életre a létezõ szubsztanciák minden részét.” (Synesius: II Himn.)

Mesmer látta a szubsztancia azon alapvetõ lényegét, miszerint a mozgás ugyanolyan lényegtelen számára, mint a nyugalmi állapot.

Alávetve a mozgásnak, akarat; visszahullva a nyugalmi állapotba, állandó; és nem értette meg, hogy a mozgás benne rejlik az elsõ szubsztanciában; ez eredményezi, nem pedig közömbössége de nem is a mozgással és nyugalommal egyesülõ adottsága, mely kiegyenlíti egyiket a másikkal, ugyanis teljes nyugalom sehol sincs az egyetemes élõ anyagban, de állandóan vonzást gyakorol az illékonyra azért, hogy rögzítse azt; míg az illékony folytonosan vonzást gyakorol az állandóra, hogy elpárologtassa. A részecskék feltételezett nyugalma látszólag állandó, folyékony erõikben azonban sokkal reménytelenebb küzdelem és nagyobb feszültség lakozik, hogy egymás semlegesítésével tegyék magukat mozdulatlanná. Tehát, ahogyan Hermes mondja; amelyik felül van olyan, mintha alul lenne; az azonos nagyságú erõk, melyek kiterjesztik párájukat, összehúzzák és megkeményítik a jégcsapot; minden engedelmeskedik az élet törvényeinek, melyek az eredendõ szubsztanciában rejlenek; ez a szubsztancia vonz és taszít, megalvasztva és megolvasztva önmagát, állandó összhangban; kettõs; felöleli, megtermékenyíti önmagát, küzd, gyõzedelmeskedik, pusztít és megújul; de sohasem adja át magát a tehetetlenségnek, mert a tehetetlenség a halál lenne számára.

Ez az eredeti szubsztancia, melyre a Genezis hieratikus beszámolója utal, amikor Elohim szava létre parancsolva megteremti a fényt.

Elohim azt mondta, „Legyen világosság!” és világosság lett.

Ez a fény, melynek héber neve: Aleph-Vau-Resh, „aour”, a titkos tan folyékony és élõ aranya. A pozitív alapja a kén; negatív alapja a higany; és kiegyenlített alapformáját ezek sójából nyeri.

Kell lennie valaminek Mesmer hatodik aforizmájának helyén, amely így hangzik: „Az anyagnak teljesen közömbös, hogy mozgásban van vagy nyugalmi állapotban”, felállítja a problémát: „Az univerzális anyag mozgásra kényszerített kettõs mágnesessége miatt, sorsa az egyensúly keresése.”

Honnan következtethetünk ezekre a folyományokra:

A mozgásban lévõ szabályszerûség és változatosság az egyensúly különbözõ összetételeibõl eredeztethetõ.

Az egyensúlyi pont minden oldalon nyugalomban marad, ez a valódi oka annak, hogy mozgással van felruházva. A folyadék gyorsan mozgó anyagból áll, állandóan kavarog az erõingadozások miatt. A szilárd anyag ugyanaz, csak lassú mozgásban vagy látszólagos nyugalmi állapotban van, mert többé kevésbé biztos az egyensúlya.

Nincs szilárd test, melyet ne lehetne porlasztani, eltüntetni a füstben, vagy ne válna láthatatlanná, ha a molekuláinak egyensúlya hirtelen megszûnne.

Nincs folyadék, mely ne válna azonnal keményebbé, mint a gyémánt, ha valami kiegyenlítené alkotó elemeit.

A mágneses erõket irányítva elpusztíthatjuk vagy megteremthetjük a formákat; elõidézhezjük megjelenésüket vagy elpusztíthatjuk testüket; gyakorolva a Természet mindenható erejét.

Saját képlékeny közegünk a mágnes, mely vonzza és taszítja az asztrálfényt akaratunktól függõen. Fénylõ test, amelyet újra alkot a legnagyobb könnyedséggel az elképzeléseknek megfelelõen.

A képzelõdés tükre. Az asztrálfény táplálja eme testet, csakúgy, mint a szerves testet a föld saját terményeivel. A szendergés alatt felszívja az asztrálfényt elmerülés közben, míg az ébrenlét alatt csak belélegzi. Amikor az alvajáró természet jelensége megszületik, a képlékeny közeg túlterhelt a betegségtünet táplálékával. Bár az akaratot korlátozza a szendergés tompultsága, ösztönösen taszítja el a közeget a szervezet felé azért, hogy kiszabadítsa, és a mechanikus természet válasza elfoglalja helyét, mellyel a test mozgása kiegyenlíti a közeg fényét.

Ezért van az, hogy nagyon veszélyes hirtelen felébreszteni az alvajárót, mert a felszívott közeg hirtelen visszahúzhatja önmagát közös gyûjtõmedencéjébe és elhagyja a szervezetet, így a lélek függetlenedik a testtõl, mely halált eredményez.

Az alvajáró helyzete akár természetes akár mesterséges rendkívül veszélyes, mert egyesülve az ébredés állapotának és a szendergés állapotának jelenségével, egyfajta várakozó álláspontot képez a két világ között.

Az lélek mozgatja az egyéni élet forrásait, míg önmagát az univerzális életben füröszti, és a jólét leírhatatlan érzését tapasztalja; önként elereszti az idegszálakat, melyek felfüggesztve tartják az áramlat felett. Az eksztázis minden fajtájában a helyzet ugyanaz. Ha az akarat szevedélyes erõvel veti bele, vagy ha teljesen feladja önmagát, az alany õrültté vagy bénává válhat, vagy akár meg is halhat.

A hallucinációkat és a víziókat a képlékeny közegen esett sérülések és helyi bénulások okozzák.

Olykor szünetelteti sugarainak kibocsájtását és helyettesíti a képeket, összesûrítve és megmutatva valahogyan a valóságot a fény segítségével; olykor pedig túl nagy erõvel önmagát összpontosítva sugárzik kifelé és körbe, véletlenszerû szabálytalan atommagokkal, mint azt a vér teszi az igazi testi fejlõdésben. Agyunk rémképei testet öltenek és úgy tûnik lelket is; ragyogónak vagy torznak tûnünk önmagunknak, képzeletünk félelmeitõl, vágyaitól függõen.

A hallucinációk az ébren lévõ ember álmai, mindig magába foglalják az alvajáráshoz hasonló állapotot. De a tudattal ellentétben; az alvajárás szendergés, mely kölcsönzi az ébrenlét jelenségét; a hallucináció ébrenlét, ennek ellenére a szendergés asztrális mámorának van részlegesen alávetve.

Folyékony testünk vonzza és taszítja egymást a szabályokat követve, hasonlóan az elektromossághoz. Ez teremti meg ösztönösen a szimpátiát és az antipátiát. Így egyenlítik ki egymást, és ennek okán a hallucináció gyakran ragályos; a rendellenes kivetítések megváltoztatják a fénylõ áramlatokat; az izgatottság elõidézõje a beteg embernél legyõzi önmagát a sokkal érzékenyebb sajátosságokat; az érzékcsalódások körforgását hozza létre, és az emberek egész tömegét  hurcolja el könnyedén ezáltal. Ilyenek az idegen kísértetek történetei és a népszerû csodák. Eképpen magyarázzák az amerikai médiumok csodáit és az asztaltáncoltatók hisztériáját, akik újra alkotják saját maguk idejében a forgó dervisek eksztázisát. Lappföld varázslói varázsdobjaikkal, és a barbárok varázsló gyógyító emberei hasonló eredményekhez érkeztek hasonló eljárással; isteneik vagy ördögeik semmivel sem rendelkeznek, amelyet használhatnának.

Az õrültek és az idióták sokkal érzékenyebbek a magnetizálásra, mint az épelméjû emberek; könnyebb lenne megérteni ennek az okát: nagyon kevés szükségeltetik ahhoz, hogy a részeg ember feje teljesen megzavarodjon, és sokkal könnyebben szert tehet a betegségre, amikor minden szerve fogékonnyá válik arra, hogy alávesse magát a magnetizálás hatásainak és leplezetlen zûrzavarának.

A folyékony betegségek végzetes kríziseik birtokában vannak.

Az idegrendszer minden rendellenes feszültsége ellentétes feszültségben ér véget, az egyensúly szükséges törvényei szerint. A túlzott szeretet gyûlöletté alakul át, és minden túlfûtött útálkozás nagyon közel kerül a szeretethez; az érzelmi reakció hirtelen, a villámlás erejével és lángolásával megy végbe. Az ostobaság nagyon fájlalja, vagy tiltakozik ellene; a tudomány beletörõdik és csendben marad.

Kétféle szeretet létezik, az egyik a szívé, a másik a fejé: a szív szeretete sohasem létezik önmagában, egyszerre összegyûjti magát és óvatosan növekszik a megpróbáltatás és az áldozat ösvényén; a pusztán idegrendszeri, szenvedélyes agyi szerelem csak a lelkesedésben él, és nekiront az összes kötelességnek, úgy kezelve a szeretet tárgyát, mint a hódítás jutalmát, önzõ, követelõzõ, nyughatatlan, uralkodó, és elkerülhetetlenül vonja maga után az öngyilkosságot, mint végsõ katasztrófát, vagy a házasságtörést, mint ellenszert. Ez a jelenség állandó, mint a természet, kérlelhetetlen, mint a végzet.

A fiatal mûvész telve van bátorsággal, jövõje mindenek felett áll, férje becsületes ember, a tudás után kutató, költõ, akinek egyetlen hibája az, hogy nagyon szereti õt; de õ túltesz rajta, elhagyja és mindörökké gyûlölni fogja. De azért õ még tisztességes nõ; a könyörtelen világ azonban bírálja és megbélyegzi õt. És ez mégsem az õ bûne.

Hibája, ha szemére vethetnénk neki csak az, hogy kezdetben õrülten és szenvedélyesen szerette a férjét.

„De”, azt fogod mondani „az emberi lélek nem szabad”? Nem, többé már nem szabad, amikor átadja magát a szenvedély által elõidézett szédületnek. Csak a bölcsesség az, amely szabad; a rendellenes szenvedély az ostobaság birodalma, az ostobaság pedig, maga a végzet.

Amit a szerelemrõl elmondtunk azt egyaránt elmondhatjuk a vallásról is, mely sokkal hatalmasabb, de sokkal mámorítóbb is, az összes szeretetnél. A vallásos szenvedély is rendelkezik mértéktelenséggel és végzetes hatásokkal. Kerülhetünk eksztázisba és lehetnek stigmáink is, mint Assisi Szent Ferencnek, azután a kicsapongás és istentelenség mély szakadékaiba zuhanhatunk.

A szenvedélyes jellegek nagyon erõs mágnessel rendelkeznek; erõszakosan vonzanak és taszítanak.

Kétféle módon lehet magnetizálni: elõször is a másik ember képlékeny közege feletti akaratának helyettesítésével, amely az akarat és a cselekedet következtében a magnetizálás hatása alá kerül.

Másodszor, más akaratának helyettesítésén keresztül, akár megfélemlítéssel, vagy meggyõzéssel, így ez befolyást gyakorol az akarat változásaira vagy tetszésünk szerint az érintett személy cselekedeteire és képlékeny közegére.

Magnetizálhatunk sugárzással, érintkezéssel, nézéssel, vagy szóval.

A hang rezgései módosítják az asztrális fény mozgását, mely erõteljes közvetítõ közege a magnetizmusnak.

A meleg lehelet pozitívan, a hideg lehelet negatívan magnetizál.

A meleg a gerincoszlopon, a nyúltagy kezdeténél erotikus jelenséget idézhet elõ.

Ha jobb kezünket egy ember fejére tesszük, bal kezünket pedig a lábai alá, és teljesen beburkoljuk gyapjúval vagy selyemmel, okozhatunk mágneses szikrát, mely a fény gyorsaságával teljesen áthaladva a testen, erõs keringést okoz szervezetében.

A mágneses töltések csak a magnetizáló akaratának irányítását szolgálják. Csak jelek, semmi több. Az akarat cselekedetét meghatározzák és nem mûködtetik ezek a jelek.

A porrá tört faszén elnyeli és megtartja az asztrálfényt. Ezt példázza Du Potet varázstükre.