Asztrológia eredete
Asztrológia eredete
A komoly alapokon nyugvó asztrológia a legrégibb ezoterikus rendszerek közé tartozik. Eredete valószínűleg az ősi Babilonra vezethető vissza. A régi babilóniaiak már Kr. e. 3000-ben megfigyelték az égboltot, hogy megbízható naptárt készíthessenek a vadászat és a vetés optimális idejének megválasztására.
Egyiptom közvetítésével az asztrológia a görögökhöz is eljutott, akik megalkották a ma legismertebb asztrológiai módszert.
Az asztrológiai világkép megfelel az ezoterikus felfogásnak, a világot rendezett egységként (kozmosz) értelmezi, amelyben minden jelenségnek határozott „értelme" van, hiszen a kozmosz törvényszerűségeinek engedelmeskedik.
A bölcsek szerették volna megismerni ezeket a törvényszerűségeket, figyelték a természetet, összehasonlították a megjelenési formákat és olyan összefüggéseket fedeztek fel, amelyekből az derült ki, hogy a kozmosz különféle megnyilvánulásai azonos törvényszerűségeknek vannak alávetve s ennélfogva hasonlóak a reakcióik is.
Így lehetségesnek kell lennie, hogy egy tetszés szerinti zárt rendszer megfigyeléséből következtessünk egy másik zárt rendszerre.
Ez a felismerés Hermes Trismegistos híres mondásában kristályosodik ki : „Amilyen fent, olyan lent is"
(Tabula Smaragdina Hermetis). Ez a mondat amely máig az ezoterika kulcsmondata, azt fejezi ki, hogy vannak olyan univerzális törvényszerűségek, amelyek az összes létforma valamennyi szintjét áthatják.
Az asztrológia azzal az igénnyel lép föl, hogy az univerzális törvényszerűségekből kiindulva, szimbólumai útján meg tudja ragadni és le tudja képezni a valóság egészét. Minden bolygó és minden állatövi jegy a valóságnak más-más meghatározott területét szimbolizálja. A horoszkóp egzakt pontossággal mutatja a „valóság-epítőkövek" eloszlását Megmutatja melyeket hoztuk magunkkal, amikor világra jöttünk, és melyeket kell még elérnünk cselekedeteinkkel, végül pedig utal megszerzésük módjára is.
