Mi a mantra?
Mi a mantra?
Az alkalmazott mantramisztika általánosan a hangok, a szótagok, a szavak, a mondatok mágikus használata a meditációs mondókákig, imákig, formulákig és könyörgésekig. Egy szélesre tárt keret.
Peryt Shou szerint a mantrapraxis iskola egyik alapgondolata, hogy a man jelentése gondolat, a mantráé beszéd. Így a mantra egy gondolatformula a szellem és az akaraterő képzésére. Minél rövidebb, velősebb a megfogalmazás, annál jobb. A rúnahangnál rövidebb alig képzelhető el.
Govinda és Heinrich Zimmer véleménye ugyanaz. A man-t (= gondolat) a latin mens-szel és a görög menus-szal rokonítja. Egyesíti a szerszámot jelentő tra szótagot a mantra szóvá, így lesz „a gondolat szerszáma egy dolog, ami egy gondolatképet hoz létre”.
A mantra hatalma a szellemet nem kerülheti el. Heinrich Zimmer így vélekedik: „Ami a mantrában ismertté válik, az úgy adódik. Ha valahol a szót kiejtik, az közvetlenül hat.”
És hogyan nyilatkozik a jógáról szóló jelentősebb mű szerzője a kundaliniról, a KÍGYÓERŐ-ről?
„A mantra célszerűen pártatlanul használható hatóerő mindenki számára (mantra shakti). Egy embert a mantrával meg lehet sérteni, de akár meg is lehet ölni; néhányak véleménye szerint a mantra egyfajta egységre lép a fizikai shaktival; az úgynevezett vedhadikshában – egy initiáció – a mantrával olyan hatalmas erőátvitelt ad a guru a tanítványának, hogy az egy erőbetörésnél elájul; a mantrával – ha az ideális feltételek adottak – homa-tüzet gyújtanak; a mantrával az ember megváltja az embert (stb.). röviden, a mantra erő (shakti); egy erő hangalakban.”
A tantrikusok meggyőződése, hogy a mantra kitartó ismétlésével a szellemi koncentráció állapotában a testet, a lelket és a szellemet alapvetően befolyásolhatjuk, és még sok minden mást is tehetünk. „A mantrával összekényszerített energiákat specifikus mágikus célokra lehet irányítani.” Példaként Philip S. Rawson megnevezte a gyógyítást, az ellenség elpusztítását, a gabona kedvező növekedésének előidézését, egy nő legyűrését. Így számolt be egy férfiról, aki egy nőt egy bizonyos mantrával magához csábított, aki azonnal megérezte „a testi egyesülést”. A vishnu purána szerint igenis létezik „nemzés akaraterővel”.
A legrégebbi páli szövegekben található egy védőmantra – paritta –, ami a napi élet majdnem minden esetében segíthet. Mindegy, hogy jó vagy rossz befolyás, evilági vagy túlvilági veszély ellen kell védekezni, vagy azért kell-e cselekedni, hogy egészségesek vagy jómódúak legyünk, vagy általában elérjük a földi boldogságot, sőt áldásos az újjászületésnél is. A rattana sutrában minden vers kívánságformulával végződik: „Ennek a kívánságformulának az ereje boldogságot ad nekem”. Noha a mantra nem szünteti meg a meglevő karmát, korlátoltsága felismerhető, de ha valaki helyesen koncentrál, megérti, ám mindenekelőtt fontos a tudás és az odaadás, ami még a legfőbb célt, a felszabadulást is kilátásba helyezi.
Csodát művel, aki a helyes mantrát uralja. De soha – figyelmeztetnek nyomatékosan – nem vehet fel a mantra teurgikus jellemzőt. Az istenire nem lehet kényszert gyakorolni, az pusztító volna.
A mantra jóga ugyanúgy szó- és hangmeditációnak számít; erre oktatnak minket.
A mantra lehet pszicho-dinamikai természetű, lehet mágikus vagy misztikus jellegű, szolgálhat jó és rossz célokat egyaránt.
Egy mantráról csupán keveset lehet beszélni: többnyire a vokális légzés értelmében kell intonálni zümmögve, halkan vagy hangosan énekelve aszerint, hogy mit szándékozunk elérni.
Indiában a mantrákat általában éneklik. De a mantra gondolatban is gyakorolható a legerősebb koncentrációval, a legnagyobb odaadással; gondolatainkat teljesen a szótagra, a szóra, a mondatra vagy a fogalomra kell irányítani. Mantrának számíthat egy kép vagy egy jelkép, akár egy napjelkép, egy mandala, egy rúna, nem kevésbé egy isteni jelkép, Buddha, Krisztus vagy másmilyen magas lény. A gondolat mindig az adott elképzelés körül keringjen!
A mantrának nem kell túl folyékonynak lennie, mert akkor túl könnyen eltévednek a gondolatok, és az eredmény egy imamalomszerű kornyikálás lesz, amilyenre még a gyerekkorunkból emlékezhetünk, hogy a templomban, a temetéseken, a körmeneteken hogyan kornyikáltuk el az imákat mindenféle érzelem és megértés nélkül.
A mantra lehet ima, hiszen az embert közben az istenközelség érzete tölti el. Ekképpen döntően több ereje és hatása van, mint a sok meggondolatlanul csacsogó ajak imájának.
A tantrikusok alapmantrákat és összetett mantrákat különböztetnek meg. Az előbbi rendszerint egyetlen szótagból áll, és túlnyomórészt nazális M-mel végződik; az összetett mantra bizonyos számú alapszótagból (alapmantrából) tevődik össze, „adott esetben egy-egy kijelentés absztrakciója, aminek ismert a jelentése”. A devata kezdőszótagja mantraként szolgál valamilyen végződéssel kiegészítve, többnyire nazális M-mel. Peryt Shou is sok M-et követel a nagy mantrába.
A túlnyomórészt hosszúra nyújtott nyitott magánhangzós mantráknak kedvező tulajdonságokat tulajdonítanak, ellenben az elragadóbb karakterek gyakran rövid magánhangzókból és mássalhangzókból állnak – mint Indiában a Hrim, Schirim, Kshrang, phut –, ami néha nagyon aggasztó, mivel könnyen szikrázó gyűlöletű haraggá válnak, mikor káromkodva és átkozódva visszaélnek vele.
Feketemágikus rítusoknál, mint a voodoo-kultusznál, az obeah-szertartásoknál és más felettébb megvetendő kultuszcselekményeknél előfordul, hogy a mantra erejét durván megszentségtelenítik.
A mantra a jót és a rosszat is támogatja. Ezért nem szabad soha alacsonyabb beállítottságúnak hangoznia.
Több mint kétezer évvel ezelőtt, de még századokkal később is Kínában a világhírű tathagata – az édes hangúak – iskolához tartozók uralkodtak „a mágikus hatalommal éneklés mantrájának” tudománya révén.
