Második Géza alatt (1142—1162) tervszerűleg történik a németek bevándorlása a Szepességre. A tatárok pusztításai után királyaink, különösen IV. Béla újra számos németet telepítnek le e megyében. A jövevények — hospites — különféle vidékekről, különösen nyugoti Németországból (Flandria), továbbá Thüringiából, szász- és sziléziai tartományokból vándoroltak be s leginkább a Kárpát alatti vidéket népesítették meg.

Szilveszter és újév napján, valamint a két napot összekötő éjszakán még a közelmúltban is többféle szokás élt a magyar nép hagyományaiban, és néhány

helyen él még ma is. E napokhoz kapcsolódott például a téltemetés, a télkiverés, a gulyafordítás és a szűz gulyahajtás szokása, néhol e napokon volt szokásban a

kántálás, sok helyen pedig a különféle, a gonosz hatalmak elűzését, az óév kiűzését szolgáló zajkeltő szokások (kolompolás, csöngetés, ostorpattogtatás)

Balassa Iván 

Ortutay Gyula

A magyar népi hiedelemvilág alakjai közül elsőnek a táltost említjük meg, mint olyat, melyben a honfoglalás előtti sámánhit vonásai leginkább megtalálhatók. Maga a táltos szó is feltehetően finnugor eredetű, így a finn megfelelője „tudós” jelentésű, ahogy a magyar tájnyelv is sokfelé úgy nevezi a természetfeletti erővel felruházott embereket. Ma már a táltos tulajdonságait, felszerelését főleg azokból a hiedelemmondákból (vö. 556–557. l.) lehet kielemezni, melyek elsősorban az ország keleti felében az öregek emlékezetében napjainkig élnek.

A táltos általában jóindulatú, és inkább segít, mint büntet. Tudását nem saját akaratából szerzi, hanem úgy kapja, amint azt 1725-ben egy vallatás során egyikük vallotta: „A táltosságra nem tanított senki, mert azt az isten anyja méhében úgy formálja.” Éppen ezért hiába szegülnek ellene szülei, rokonsága, aki erre a sorsra rendeltetett, annak végig kell azt csinálnia.

(Mai nap nem betű szerint így.)

Tündérek. Sárkányok. Vasorrú bába. Lidércz. Óriások. Manók. Táltos. Garabonczás. Varázslók. Boszorkányok.
Jókai Mórtól

Azon fölfedezések közül, melyekkel a hazai régiségtudomány a magyar ethnikum Ősmúltjának megvilágításához járult, kétségkívül egyike a legbecsesebbeknek és legérdekesebbeknek a temetkezési eljárásra vonatkozó.

A múlt század negyvenes éveiben élt Bécsben egy magyarországi származású, Ziegler Sándor nevű lakatosmester. Munkája nyomán már jómódú polgárnak számított, amikor 1848-ban kitört a háború a császár és a forradalomra kelt magyar nemzet között. Ziegler Sándor választott, és hazajött Magyarországra, saját költségén fegyvergyárat szervezett a szabadságharc honvédei számára.

Megtaláljuk ornamentikánkban a pávát magát is, amely - rámutattunk - a Napisten jelképe lehetett, mint a hindu hitrege pávája, amely a tiszta csillagos eget, meg a fénylő Napot jelenti. Huszka még a „Fogoly katona" népballadában, a „Felszállott a páva  és „Kimenék egy hegyre" népdalokban is úgy látja, hogy a páva mint a fény, világosság, ég jelképe szerepel s a szabadulást váró rab a fényt, világosságot jelent páva után sóhajtozik. Szerinte tehát a magyarság pávája is a Napot jelentette. A népköltészetből az előbb említett darabok mellett fölhozza a XVII. századbeli régi dalt:

Örökölt államtöreténelmi dicsőségünkről szól a krónikások Nimród elmélete is. Ismeretes, hogy Kézai Simon, Kún László királyunknak történésze, s utána Turóci történetírónk, továbbá a budai meg a pozsonyi krónikák latin nyelven írt tanítása szerint a magyar államtörténelem élén nem Árpád, sem Balambér, hanem ezek legelső őseinek, Hunnak és Magyarnak, atyja, Nimród óriás, az állameszme teremtője áll. A Nimród elmélet lényege Kézai szavaival így szól: (1)