Angyalok az inkarnáció folyamatában

Amennyiben a mentális szubsztancia megfelel a lélek döntésének, úgy megszilárdul annak külső körülhatárolódása és egy szilárdabb forma jön létre. Azt mondjuk, hogy egy körülhatárolt kör alakul ki. Ennek ugyanaz a funkciója mint a fizikai test bőrszövetének. Minden testnek egyértelműen körül kell határolnia saját környékének határvonalait.

     Amennyiben valamely energia megfelel a lélek jele feltételének, úgy a felépülő forma mágneses. Ha egy körrel körülhatárolt, akkor a forma energiát kezd sugározni. Ez a kisugárzás mint az asztrális (érzelmi) sík impulzusa nyilvánul meg.

     Itt ugyanaz a folyamat játszódik le mint a mentális síkon. Újra az egyes szintek alatti energia kerül alkalmazásra és ismét a külső síkkal szembeni formát öleli körbe a körülhatárolódás. A kiinduló kisugárzás hatással van az éteri síkra (energiasík).

    Most hasonló esemény folytatódik tovább. Ha éteri szinten a forma építése befejeződött, akkor előttünk egy olyan lény áll, amelynek lelke, mentális, asztrális és éteri teste van. Itt az éteri szinten most fizikai inkarnáció vár a lényre.

    A belső síkok folyamata nem folytatódik tovább az éteri síkon. Az éteri és fizikai sík – tekintettel az energetikai elhelyezkedésre – egy síkon található. Ha fizikai szemünk észlelhetne és nagyobb rezgésszámot fogadhatna be, akkor éteri szinten jövőbelátók lehetnénk. Csak észlelésünk körülhatárolásának révén hisszük el, hogy az éteri sík a fizikaitól különvált síkot képvisel. A történelmi fejlődés során a régmúlt idők előtt csak az éteri sík létezett és minden kifejlődő lény csakis ezen a síkon inkar-nálódott. Amikor a lény teljesen leleplezte saját istenségét, úgy rálépett a visszavezető útra, hogy visszatérjen saját „atyja házába”. Ezután valami olyan történt, ami a teremtés alapján lehetséges volt, de nem szükségszerű. Néhány emberi lény hosszabb ideig tartózkodott az éteri síkon, mintsem azt a fejlődés és leleplezés megkövetelte. A lények késlekedésével az éteri anyagok megszilárdultak és ebből egy durvaszemcséjű szubsztancia keletkezett, amit fizikainak nevezünk. Itt találhatunk magyarázatot a bibliából származó örökletes bűnre. Az emberi lelkek számára nem volt szükséges és kívánatos, hogy egészen a fizikai síkon találkozzanak össze. Úgyszintén létrejött a tapasztalatok új síkja és az ember kapcsolatba került az állhatatossággal.

Nézzük továbbra is az inkarnáció folyamatát: A kíséretben a lény saját szellemi irányítását és az inkarnáció azon fizikai feltételeinek őrangyalát keresi, amelyek a legalkalmasabbak a további fejlődésre. Jóval azelőtt, hogy kezdetét vette a fizikai test fejlődése, a lény saját jövőbeni szüleinek környezetében tartózkodik. Azok életét tanulmányozza és döntő impulzust nyújt a megtermékenyítés és a materiális test „felépítése” elkezdésének számára.

    Amikor megtörténik a megtermékenyítés, a lény az energiaköteg segítségével szoros kapcsolatot létesít az anyával. Ez a köteg aztán útmutatásul szolgálhat a test felépítése terén. A folytatódó terhességgel egyre erősebb kapcsolat létesül az anya aurájával, mígnem a terhesség végén egy szimbiotikus kapcsolat születik. A megtestesülő lény teljesen belemerül anyjának aurájába. Ezt az egész történést a fény angyala felügyeli. A lény most teljesen az anya aurájában találtatik, ami egy olyan állapot, amely megközelítőleg hat évig tart az életben.

      Ezután kerül sor a fokozatos osztódásra, amely nagyjából a tizennegyedik-tizenhatodik évben ér véget. „Köldökzsinórról történő leszakításnak” is nevezik. Most a lény már érett és energetikailag önálló. Nekiindulhat földi vándorlásának.

 

Angyalok az exkarnáció folyamatában

     A fizikai testben végbemenő inkarnáció végén, durván két-három évvel a halál előtt, bekövetkezik a visszamenet – az exkarnáció folyamata. A lélek olyan impulzust kap, amely szerint a forma (személyiség) teljesítette célját.

     Először megtörténik az alapcsakrából, az ember hét energiacentrumának egyikéből az energia begyűjtése, és a „létezéshez való akarat” egyre inkább legyengül. A fizikai testben történő lehorgonyzás engedélyezetté válik és az ember elkezd visszahúzódni a fénybe. A lábakkal való problémák az első reakciói a visszatérés kezdődő folyamatának. Az ember egyre kevésbé vesz részt a külső életben – pedig el kellene kezdenie visszatekinteni és felkészülnie az elkövetkezendő eseményekre. Amikor közeledik a halál órája a fizikai testből történő eltávozásban segítenek az angyalok és a magasabb szellemlények, az „idő urai” is. Az ember a hét csakra egyikéből hagyja el a testét. Gyakran a szoláris plexus csakrán vagy szívcsakrán keresztül lép ki, de a többi csakra is alkalmas erre a célra. Az ember lelki fejlődése annak függvénye, hogy melyik csakrából lép ki.

     Ha az éteri síkra kerülünk át, akkor egészen a temetésig vagy elhamvasztásig saját fizikai testünk közelében avagy földi létünk közegében maradunk. A fizikai testtől való végleges leszakadás huszonnégy órán belül bekövetkezik. Arról többé-kevésbé az éteri síkkal való erős kapcsolódás dönt, hogy a mostani személyiség leválhat-e erről a síkról. Az éteri test lerakódik a fizikai test sírja felett. A látók megláthatják ott. A test lassan szétbomlik. A lény most nem szabad és bekövetkezik az ún. „alkalmazkodás álma”, amelyből először akkor ébred fel, amikor az angyalok és szellemi segítők ráhelyezik az asztrális síkra, amely magasabb rezgésszámmal rendelkezik.

     Azon az asztrális síkon, amelyből hét van, a lény felébred, ami annak függvénye, hogy milyen érzéseket fejezett ki saját földi élete során. A rezonancia törvénye alapján reagál arra a szubsztanciára, amely létrehozza az asztrális testét. Ez történhet az első, második vagy harmadik szint alatt. Itt a lény egyazon érzelmi jellegzetességgel bíró további lényekkel találkozik és velük összeütközésbe kerül. A gyűlölet gyűlölettel találkozik, a szeretet közelebb kerül a szeretethez. Nincs lehetőség e találkozás elkerülésének. A lény e szintek alatt olyan sokáig időzik, amennyi százalékot tesz ki a része az asztrális testben. Tegyük fel, hogy a lény száz évig él az asztrális világban és asztrális szubsztanciájának tíz százaléka képezi az első asztrális szint alattiságot – ekkor ott tíz évet tölt el.

      Az alacsonyabb alszintek szubsztanciája bizonyos idő után feloszlik és ez lehetővé teszi a lények számára, hogy belépjenek a magasabb asztrális világokba. Ha például az ember nem rendelkezik semmiféle asztrális résszel a hetedik, legmagasabb asztrális síkon, akkor újra bekövetkezik az „alkalmazkodás álma” és a lény elalszik ezen a síkon. Ezeket a folyamatokat ennek a síknak angyalai őrzik.

     Egyébként az ember fogalma akkor használatos, ha a fizikai inkarnációban található. Ha már nincs meg a fizikai teste, vagy még egyetlen egyhez sem jutott hozzá, akkor inkább lényről vagy lélekről beszélünk. Mindeközben azonban a lélek fogalmát nem szabad megváltoztatni az ember isteni részére. Az ember „lelkileg” beteg lehet, amennyiben az alatt a személyiség érzelmi, emocionális részére gondolunk. Ezzel szemben az isteni lélek ebben az értelemben sohasem lehet beteg. A fizikai inkarnáció közreműködésével gyűjti össze a tapasztalatokat és saját lényegét tekintve mindig isteni. Ha a lény önmagára marad az asztrális síkon, akkor a négy mentális sík egyikén ébred fel. Aszerint, hogy mely részek állnak rendelkezésre a mentális testében, egyes mentális síkokat él át. A lény ezeken a síkokon hasonlóképpen halad végig mint az asztrális birodalomban. Az egyes síkokon történő időzés segítségére van abban, hogy létrehozza saját mentális és asztrális jellegét, mégpedig úgy, hogy hasonló fajtájú lélekkel találkozik, amelyet nem kerülhet el. Ezután saját ellentétpárjában éli át tulajdon jellegét.

      Most ért véget az exkarnációja. A mentális szubsztancia visszatér a mentális síkok gyűjtőhelyére és a tudat elhagyhatja a formák világát, hogy ismét teljesen elmerülhessen a lélekben.

     Magával viszi az inkarnáció során szerzett tapasztalatait, azonban nem emlékszik a tapasztalatok létrehozásának módjára. Azok az Akasha földi krónikájában rakódtak le. Ez a krónika az éteri területen található, a negyedik éteri síkról van szó. Itt mindaz fennmaradt, ami a földön lejátszódott. Benne megtalálhatók mindazon inkarnációink, amelyek akkor szükségesek, amikor cselekedeteinket sikerül visszafordítani, visszavonni.

    Amennyiben az ember saját fizikai élete során tudatában van a lélekkel való kontaktusnak, úgy bizonyos idő elteltével lelkének síkjára is tudatára ébred és részlegesen részt vállal annak életében.

    Néha, amikor erről a lélek dönt, kezdettől fogva legöngyölődik az egész folyamat, majd végbemegy egy új inkarnáció.