Szabadkőműves mesterek

Szabadkőműves mesterek

 

           Szabadkőműves mesterek és az

                  isteni bölcsesség fénye

 

          A hajó és Úrnőnk titkai

 

            Több mint hétszáz évig gótikus katedrálisok emelték fel hajóorraikat Európa szerte minden országban, felfedve üzenetüket, a Mester szavát, azt az örökséget, mely a megváltás edényeinek építői által maradt fenn számunkra. Néhány évvel ezelőtt a lélek katedrális kiemelkedő szakértője, Joris Karl Huysmans ezt írta: „Napjainkban nehéz méltányolnunk azok áhitatos munkásságát, akik el akarták érni az elképzelt építészeti benyomást. Továbbá, ezeket az épületeket azért hozták létre, hogy észrevehetővé tegyék azt, amit azóta elpusztítottak. Egy olyan látványosságban, mely nem maradt fenn. Kezdetben ezeket házak vették körül, melynek megjelenése beleillett a bazilika látványába: de napjainkban barakkok és börtönök veszik körül őket. De e helyett ezeket nem azért építették meg, hogy tereik felett kimagasló tornyokká váljanak.”. Huysmans eme feltevését az óta megerősítették a régészek is.

Bármely katedrális állhat a kereszt mágikus jelében, és hajó orra arra a pontra mutat, ahol a nap kel fel, a napéjegyenlőségben. Alaprajza úgy tűnik, hogy az ember alakját szimbolizálja, kinyújtott karjaival. Ez krisztus, akinek karjait a kereszthajó képviseli, fejét az oltár, vagy a szentély, és sarkait az előszoba. Ily módon a Logosz a templom alapjaiban van elültetve, mint ahogy jézus misztikusan Noé bárkájába helyezték a Jezsuita tudósok, és így a templom és a bárka arányait szintén összehasonlították egymással.

            A keresztények számára a templom, mint ahogy az egyház is Péter hajója, az a hajó, amit maga Krisztus kormányoz a viharos időkben. De milyen koncepcióból eredhet a templom, hajóként való elképzelése? A templom helyének szövegösszefüggéseiben miért jelent meg a hajó vagy a tartály kifejezés? Ha a katedrális főhajójának közepére állsz, és felfelé nézel, akkor az lesz a benyomásod, hogy egy hajó gerincére nézel. Ha elképzeled azokat az ácsokat, akik elkészítették a magasságokban lévő állványokat, akkor felismered, hogy azok az emberek nagyon jól képzett hajóépítők voltak. És ezek a hajóépítők, ezek az argonauták, ahogy Fulcanelli hívja őket, ismerték azt utat Heszperidák kertjébe. Ez a felfedezés elegendő lehet, de emellett még ott van az a tény is, hogy néhány nyelvben a tartány szót használják a katedrális hajójának kifejezésére. És ezért vissza kell utaznunk az időben azért, hogy lássuk, hogy hogyan szólították az ősi nemzetek hajóikat. A katedrális kinő termékeny kriptájából, mely magában őrzi alapítói relikviáit, valamint Isten szolgái közül az elsőt, aki abban az időben Szűz Máriát szolgálta, Isten Anyját. A katedrális ideája valószínűleg máshonnan származik, mindazonáltal a sötét és ősi egyiptomi templomokból eredeztethető, mivel ott a legtöbb titkos rész, ahol a Napot őrizték – egy tartály volt, amit bari néven ismertek az ősi egyiptomiak. De eme idea gyökerei még mélyebbre nyúlnak vissza, méghozzá a templom utolsó szobájáig, mely sötét és nem nagy, ahova csak a legöregebb főpap léphetett be, és ahova Isten képét rejtették a világ elől. A templom eme legkisebb szobáját noas-nak nevezték görögül, ami tartályt jelent (navis latin nyelven). Az eredeti héber Noé bárkáját theva néven ismerték (amit úgy írunk le, hogy (TBH). A szó más jelentései kabinet vagy doboz. A középkori festők ezért próbálták meg úgy megjeleníteni Noé bárkáját, mint egy négyzet alakú kabinetet. Valószínűsíthető, hogy ezek a jelentések az ősi egyiptomi szavakból lettek átvéve, melyek szinte hasonlónak hangzottak elődeink számára, az első a kabinetet, egy dobozt, vagy a szarkofágot jelölte, a második pedig egy tartályt vagy egy kosarat, a harmadik pedig egy bizonyos fajtájú hajót. Mi lehet eme tárgyakban közös? Milyen fajta hasznon osztozkodnak? Úgy tűnik, hogy egyrészről ezek „hasznos üregek”, másrészről egy archaikus procedúrát és témát jelölnek, melyből létrehozták őket. A kosarat a Nílus menti nádból készítették, és disznóbőrrel fedték be őket kívülről, és belülről aszfalttal erősítették meg – és ezt a hajók esetében még mindig alkalmazzák, a Níluson történő navigálásnál. Ezért volt az, hogy Mózes nem fulladt meg akkor, amikor Jochabed a kosárba tett őt (héberül the-vat gome), és a folyóra bízta őt.

            A katedrálisok a Notre Dame körül csoportosulnak, úrnőnk, a Szűz anya körül. A hajó egy védelmező aspektus Isten anyjának nagy asszonya részéről, valamint Szűz Mária részéről: aki a kebel és a bölcső is. Ő áll védelmezően az élet tengerén hajózók felett. A litániák szövegeiben a katolikus egyház Szűz Máriának a vas spirituale, a szellem tartálya nevet adja. Alkimista nézőpontból nézve a Szűz az edény, a bölcső és a kebel, aki életet ad a megtestesült szellemnek, a kis királynak, Jézusnak, a későbbi Krisztusnak. Ő Mária, vagy az anya (Mater, Matter), a hajó, és a Stella Maris, a tenger csillaga, aki a hajót navigálja. Az Innocentia vindicata (1635) c. könyvben az van írva, hogy a barokk periódusban Coelestino Sfondrati apát a Szüzet összehasonlítja Magellán Viktória nevű hajójával: „Ha azt, aki túlélte számos hajó pusztulását és elsüllyedését a Viktória névvel illetik, akkor milyen jutalmat adhatnánk annak, aki túlélte az egész emberiség pusztulását?  Ő nem hozott fűszereket Indiából, hanem magát Isten hozta el a Mennyekből a földre. Keble a hajót táplálta, a világ a tengert, szeretete a szél, és dicsőséges a rakománya. Előre megjósolták róla: olyan ő, mint a kereskedő hajója, kenyeret hoz a távoli országból. A hajó az anya, a kereskedő a megváltó: a távoli ország pedig a mennyország, a hozatal a méhében való kihordást jelenti, és a kenyér maga Isten”. Ez a barokk szöveg mindent összefoglal, amit már elmondtak ezelőtt. Az analógia módszere győz, mint mindig.

            Amikor a zsidók elhagyták Egyiptomot, nem vittek magukkal mindent – csupán az edényeiket. Lehetséges, hogy vizet és olajat vittek bennük. De nem lehet, hogy ha bőrzsákokat készítettek volna, az jobb lett volna a víz számára? És ezen kívül azok az edények ezüstből készülhettek. Néhányan azt hiszik, hogy a zsidók családi bálványokat vittek magukkal bennük. Én úgy gondolom, hogy néhány régi kézi tekercset tartalmazhattak. Bármely esetet is nézzük, az edény egy „védelmező volt, egy rejtekhely az utazás ideje alatt” valamely szent tárgy számára. Különös logika – az edény itt ismét a szellemi dolgok anyagi dobozává válik. De egy másik dolog is megmaradt: a latin arca szó ládikát jelent, vagy dobozt, kabinetet, vagy koporsót, vagy a szövetség ládáját, mely magában foglalja a legnagyobb arkánumot, Isten titkát. Ebben az értelemben a gótikus katedrális misztikus kapcsolatban áll a szövetség ládájával és Noé bárkájával is, valamint Manu hajójával, és minden misztikus hajóval, melyben az emberiség élő csírája a teremtésben megőriztetett az özönvíz idején. Eme megváltás bárkájától, vagy edényétől, vagy hajójától egy újkor kezdődött, az újjászületett földön, az újjászületett nap alatt. Így a templom egy olyan hely szimbóluma, amit nem érintett meg az özönvíz, minden életet megőrzött a föld számára, és a Noé név másik formája a Noel.

D.Z. Bor

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok
Házhoz szállítás
Kövess minket!

Ügyfélszolgálat