Minden mágia a testből és a testszerűből, a lét képszerű-tárgyi megjelenéséből indul ki. Hogy a test és a dolgok csak fenomenális realitással bírnak, nem tesz semmit, mert az öntudat számára nincs más realitás, mint a "képzet", a tárgyi "külvilág", a "jelenség" realitása. Realitás nincs tudat nélkül. A test és a dolgok alapvető tartalma a létnek, s a test átistenítése és az Isten megtestesítése a tengelye minden mágiának. Amit Friedrich Gundolf mondott az antik élet egészéről, az különösen érvényes a mágiára és kisugárzási területeire: "Csak olyan emberek körében lehetséges, akik igenlik, megszentelik, átistenítik az érzékileg körülhatárolt létet, és jelképpé alakítják át az erőként, ösztönként, sorsként érzett, sejtett, elgondolt láthatatlan életet. Test alatt persze nem modern értelemben vett fiziológiai apparátust kell érteni, hanem egy metafizikai létezőt, átistenítés alatt pedig nem egy pszichológiai átélés-folyamatot, sem a vulgáris értelemben vett "istenítést", hanem egy kultikus aktust, amely mitikus látással párosul. Az Isten testet öltésének kultikus aktusa, a beavatás a varázs, amely lehívja és megköti az istenit az emberformában, az emberi térben. Együttjár vele az ember egész lényével, minden érzékével befogadott isteni jelenléttel való eltöltöttség érzése, az Isteni kihatása az egész életre. A test átistenülése valamint egészen más, mint a vallástörténeti szimbólumokkal való esztétikai játék. Éppen olyan szigorú és emelkedett, ha nem szigorúbb és súlyosabb, mint a világtól elforduló vallások."
A beavatás szakrális alaphangja, mint a mágikus centrum kisugárzása, az egész létet át kell, hogy hassa, és e magasan tartott színvonalról kell bekövetkeznie a végső felszárnyalásnak vagy a legsötétebb zuhanásnak.
Nem szabad azt hinnünk, hogy ezek az eredmények bármilyen gyakorlatokkal elérhetők. Ezek végeredményben a kegyelem vagy a sors adományai. A kegyelmet nem lehet momentán erőfeszítéssel vagy iskolás feladatok megoldásával kikényszeríteni. A kegyelem az Istenek szabad ajándéka, és mindig annak a jele, hogy bensőnkben Isten törekszik testet ölteni. Aki nem hord magában démonikus magot, az sohasem fog mágikus világot létrehozni.
A mágikus "felébredés" legfontosabb eszköze régen az összmiliő mellett egy már felébredt bölccsel való kapcsolat volt. Még magában véve a puszta lét egy mágikus áramokkal átlüktetett környezetben elég arra, hogy mérhetetlen sok csírát felneveljen. A csíra életrehívásához azonban egy nagy iniciált lélegzete szükséges, és ez semmivel sem pótolható, mert a könyv betűin keresztül való közvetítésben már elhal e lélegzet élő ereje...
Dr. Ernst Schertel
|
