Az asztrális szintet az okkult tanok alapján hétszeres lebegésre vagy sűrűségre osztják. A földi lények, vagy gnómok fajtájuk szerint a hatodik, alsó szférában lebegnek, és a földi szellem hatása alatt állnak. Ennek ellenére nem a tényleges asztrális démoni lényekhez tartoznak, mivel a reinkarnációs tan alapján a Földet fejlődési folyamatukban bizonyos mértékig csak egyfajta átkelési állomásként abszolválták. Ezért nincs közük az emberiséghez, és nem állnak a karma-törvényszerűség alatt. Nagyon fontos, hogy ezt tudjuk, mert ezáltal értjük meg a köztes lények mágikus eskükényszerét, amelynek az ember nem vetheti alá őket, ellentétben az asztrális démonokkal.
A mágus nem alkalmazhat mágikus kényszert a gnómokra és földi szellemekre, csak kísérletet tehet arra, hogy egy alkalmas kultusz által kedvezően befolyásolja őket. A számos köztes lény közt (légi szellemek, tündérek, szalamanderek, vízi sellők, vízi szellemek) a gnómok és a törpék reagálnak leginkább a mágikus könyörgésekre. Különböző kapcsolatok vezetnek a köztes lényektől az emberiségig, és közülük sokan (de nem mindenki) barátságosak az emberekkel.
A gnómok és a törpék evolúciós folyamatuk miatt biztosan kihalnak előbb vagy utóbb. Egyes fajaikban láthatólag nincs olyan hatalmas megtestesülési kényszer, mint amekkora a földi tartózkodás megszabadításakor vagy megváltásakor érezhető Nálunk. Különböző momentumok játszhatnak szerepet, amelyek a Föld geológiai és klimatikus változásaival vannak összefüggésben éppúgy, mint a Föld szellemének változó szellemi struktúrája.
Az emberiség evolúciós folyamatához ennek nyilvánvalóan semmi köze.
Ezért a törpék, gnómok és jótékony házimanók száma egyre kevesebb. Egyre inkább a Föld zavartalan, magányos részeire húzódnak vissza, Európában már alig vannak. Az is lehet, hogy a modern technika, az elektromosság, az egyre erősebb rádiófeszültség, a modern technika egész sugárzása károsítja komplikált éteri struktúrájukat .
A köztes lények elkerülik a nagy embertömegeket, és egyáltalán nincsenek a városok közelében.
A gnómok és a törpék a magányos hegyvidékeken, az elhagyott völgyekben és szakadékokban, a magasan fekvő fennsíkokon és a magányos erdőkben élnek. A magas hegységekben majdnem egészen a hóhatárig megtalálhatók. A magányos közép-hegységekben is fellelhetők, de az olyan völgyekben vagy környékeken egyáltalán nem, ahol vasútvonalak, magasfeszültségű vezetékek és hasonlók húzódnak.
Ezzel szemben szívesen tartózkodnak elhagyatott bányákban, kőbányákban, barlangokban és kunyhókban. Az öreg tölgy- és bükkfák a legmegfelelőbbek a számukra; a fenyvesekben ritkábban találkozhatunk velük. A hegyoldalakat és szabadon hagyott erdőállományokat, ahol közönséges borókák vannak, nagyon szeretik. Minden köztes élőlénycsoportnak megvannak a maga növényei, bokrai, fái, amelyekkel harmóniában vannak, és amelyekhez közel állnak.
Annak a mágusnak, aki mágikus kultuszcselekvéseket akar végrehajtani, elhagyatott környékeket kell keresnie, ahol zavartalanul dolgozhat. Vannak olyan környékek, amelyeknek lakói gyakran számolnak be köztes lények megjelenéséről, még ha többnyire csak helyi mondákban és elbeszélésekben is, amelyek szájról szájra járnak.
A mágusnak kipihentnek, egészségesnek, harmonikus hangulatúnak és lelkileg befogadókésznek kell lennie. Egy héttel a kísérlet előtt böjtölnie kell, nem szabad alkoholt fogyasztania, és szexuálisan visszafogottnak kell lennie, hogy abszolút tiszta kisugárzása legyen. Teliholdas éjszakát kell választania, amelyen a Hold valamelyik földi jegyben áll. Az éjfél körüli órák különösen alkalmasak a könyörgésre.
A gnómok szeretik a fehér színt. A mágusnak ezért fehér selyemköpenyt vagy fehér kabátot kell viselnie. Minden mágikus eszközt használhat, amelyet az általános holdmágiához készített. A gyűrű és a homlokpánt díszköve fekete onyxkő vagy chalzedon. Szimbólum a hatszög. A sziglákat a hatos szám mágikus négyzetéből kell elvenni. A ruháknak és a tárgyaknak ezüstből kell készülniük; a füstpor és az illateszencia a Holdhoz tartozzék.
A mágusnak egy alkalmas sík helyet kell keresnie. A legjobb egy szikla vagy egy öreg fa lábánál egy erdei tisztás szélén. Kihegyezett bükk, boróka vagy tiszafa bottal a szokásos módon kell rajzolni egy nagy mágikus kört. Továbbá szüksége van egy kalapácsra is a fenti fafajtákból. A bot vagy a pálca és a kalapács a Hold és a Föld szimbólumát viselik. A kalapács ütőfelületébe egy hatszög legyen gravírozva. Mindenfajta változatban és méretben a hatos a szám megfelelői használhatók. A fent említett fákból még egy kis háromlábú asztalt is kell készíteni kerek, ovális vagy hatszögű lappal.
Egy nyitott ezüstös tálba fehér parasztbort kell önteni, egy másikba teli marék lisztet, a harmadikba pedig egy marék búzát és kukoricát. Ehhez néhány nappal korábban szedett termés a legjobb. A terített asztalnak a körön kívül kell lennie, és dél felé kell néznie.
Mivel a törpék és a gnómok gyermek- és állatszeretők, a könyörgésre érdemes egy fiatal fehér állatot vinni: fehér galambot, fehér bárányt, de fekete macskát vagy kutyát sosem. A mágusnak az is megengedett, hogy egy maximum egy éves csecsemőt vagy kisgyermeket vigyen magával. Ezek a csalogató szerek mind a körön kívül vannak, és dél felé néznek. A gyermeksírás vagy az állati zaj nem zavaró, sőt szükséges a könyörgéshez.
A régi varázskönyvek szerint azonban sosem szabad állatot áldozni. A köztes lények egyik vérkultuszt sem kedvelik. Az ilyen könyörgések sosem sikeresek. Fennáll ugyanis az a veszély, hogy ez odavonzza az asztrális démonokat, vagy egyéb negatív asztrális lényeket. Kegyes és érzékeny embereknél a hasonló könyörgések már a legegyszerűbb kultuszcselekvésekkel sikerülhetnek. Épp elég olyan esetről van beszámoló, amelyekben a törpék vagy gnómok bármilyen könyörgés nélkül is megmutatkoznak, különösen gyermekeknek.
A mágus már napokkal korábban egy magányos vándorlás alatt megkeresheti a megfelelő helyet, amit ő maga talál meg, és lelkileg közel áll hozzá. Ha minden szükséges előkészület megtörtént, a mágikus könyörgésre a következő módon kerülhet sor:
A mágus egy kör közepén áll, és megfelelő testtartással először hatszor az "E" magánhangzó légzési gyakorlatát végzi. Ehhez felkel, és enyhén szétterpeszti a lábát. A kezét vízszintesen kinyújtja, miközben a kéz belső része lefelé mutat, és az ujjait összezárja. A jobb koncentráció céljából a szemét becsukhatja. Az E-t félhangosan és hosszan énekli, dúdolja. Az ajkak vékony oválist képeznek. A gondolatait arra koncentrálja, hogy a tenyérből az oderőt a lábába áramoltassa, és a testén egymás után többször is végigfolyassa, így a finom anyagú lények érezhetők lesznek. Aztán a mellénél összekulcsolja a kezét, és hatszor meghajol minden égtáj felé. Aztán a jobb kezébe veszi a kalapácsot, és hatszor, lassú intervallumokkal a földre vag y a sziklára csap. Minden ütés után ezt kiáltja:
A nagy anya nevében!
A föld szellemének a nevében!
A nagy terv nevében!
Hívlak titeket föld lényei!
Legyetek kegyesek hozzám!
Meghívlak titeket!
Szeretettel és barátsággal fogadjátok adományaimat!
Aztán a mágus arcát az asztal felé fordítva letérdel, vagy törökülésben a kör közepére ül. Vár néhány percet, és éberen figyel mindenre, ami történik. Ha először semmit sem vesz észre, megismételheti a könyörgést még kétszer. A harmadik alkalom után, ha sem látható, sem hallható eredményt nem vett észre, halkan, néhány szóban elmondja kívánságait. Ha ekkor sem jár sikerrel, a mágus megszakíthatja az idézést, a kört eltávolíthatja, és a kellékeit mágikus ruháival egy tartóba helyezheti.
Az asztalt és a ráhelyezett ételáldozatot azonban érintetlenül hagyja, és ha az időjárás megengedi, azon a helyen lefekszik aludni. Megpróbálja ezen az éjszakán figyelni és emlékezetben tartani álmait. Ha az idézésnél a hívott köztes lények egyike sem látható, álmait saját maga is megpróbálhatja befolyásolni.
Reggel a helyet az eredeti állapotába állítja vissza. Az ételeket szétszórja a környéken. De ne gondoljuk azt, hogy a lények ételéhez hozzáér; ezek ugyanis egy szakrális cselekvés szimbólumai. Valódi odhordozóként azt a célt szolgálják, hogy a lényeket odavonzzák.
A lények az ételek vagy állatok ódkisugárzását lassanként magukba szívják és megjelennek. Éppúgy, mint a vacsora szentségében ezek az áldozati adományok csak szimbólumai és gondolathordozói a mágikus értelemben vett kultuszcselekvésnek
A következő napon a mágus megpróbálhatja a varázsvesszővel megtalálni azokat az elrejtett dolgokat, amelyeket az esküben a köztes lényektől kért. A folytatás teljesen az eskü céljához és szándékához igazodik. A mágusnak magának kell eldönteni, hogy miként viselkedjen. De semmi képpen nem szabad elfelejtenie, hogy a szellemidézés befejeztével - függetlenül attól, hogy volt-e látható eredménye vagy sem - az úgynevezett elbocsátó igét el kell mondana:
Köszönöm létezéseteket földi lények,
megígérem, hogy abszolút hallgatok erről az esetről
és rólatok!
Ezt a helyet szentnek fogom tartani!
A nagy anya nevében vonuljatok el békében!
Ehhez hatszor meg kell hajolni minden égtáj felé. Ezek az útmutatások természetesen csak irányadók. A mágus feladata, hogy a variációkat individuálisan kialakítsa iskolázottságának és mágikus tudásának keretein belül.
Isten vagy az angyalok nevét a könyörgésnél mindig kerülni kell, mert néhány köztes lény az ezoterikus tan szerint megválthatatlan; Jézus Krisztus missziója a misztikus felfogás szerint nem hat rájuk. Nincs semmi közük az emberiséghez, és az evolúciójához.
Sokfajta törpeteremtmény létezik, melyeknek kapcsolatai az olyan helyekre irányulnak, amelyeken ők maguk is megtalálhatók: szikla-, erdő- és mezei törpék, hegyi gnómok, gyökéremberek, barlangi- és hegyi szellemek, jótékony házimanók és törpék, koboldok, stb.
Jellemző képességeik alapján ezek a köztes lények csak ritkán rosszindulatúak, inkább jámbor és vidám természetűek; gyakran segítőkészek, amikor azt veszik észre, hogy nincsenek senkinek a terhére, vagy nem gúnyolják őket. A különböző népeknél számos meséje és mondája valódi tárháza ezen lényeknek, amelyeknek létezését évszázadok óta számtalan esetben figyelték meg, amire azonban a modern intellektus már nem gondol, így elveszíti az észrevétel lehetőségét.
A faunok, pánok, vízi emberek tartoznak ebbe a kategóriába. Női lények e népek között csak ritkán fordulnak elő. A törpék harmónikus kapcsolatban, mintegy érdekközösségben élnek a tündérekkel, víziszellemekkel és a sellőkkel. Mai földhözragadt világunkban a legtöbb mágikus rítus eltűnt, ezért ezt a területet csak kevéssé kutatták. Csak ritkán sikerült köztes lényeket lefényképezni. A walisi hegységben régebben éltek mágikus praktikákat sikerrel használó emberek, akik varázspálca és arany keresésére használták tudásukat. Aki tud ezekről a dolgokról, az is csak ritkán beszél róluk, nehogy nevetségessé tegye magát az avatatlan környezet előtt. Az okkult irodalomban gyakoriak a leírások és elbeszélések a természeti lényekről.
Minden kultikus vagy szakrális cselekvés, minden gyakorlati mágia a mágus energetikai erejének csúcspontját hozza magával, és belső beállítottságával növeli érzékenységét és belső felvevőképességét. Ebben az állapotban tényleg olyan sugárzókészülékre hasonlít, amely bizonyos hullámhosszúságokat sugároz, egyidejűleg fogadja a beözönlő hullámokat.
Lehetőleg minél több hullámhosszt felvevő és küldő képesség a célja a mágikus tevékenységet folytató embereknek. A transzcendens szférák lényeinek megjelenési formái erre csúcspontra, a mentalitásra és a szellemi energiaerőkre irányulnak. A mágus felsőbbségi tudata ebben legtöbbször akadály, és lehetőleg ki kell kapcsolni. Ezért szükséges a köztes lények idézéséhez a mágus lelki befogadóképessége, és a hit, hogy képes rá. Aki szkeptikusan közelíti meg ezeket a dolgokat, az nem lehet sikeres.
Néhány köztes lény a természet birodalmához tartozik, ugyanis állandóan éteri-asztrális ingadozásban vannak, amikor kedvező körülmények között meg kell jelenniük. A forma és a képzelőerő mágikus törvénye a hétszeres földi szféra minden jelenléti szintjén létezik. Ennek ellenére a köztes lényeket nem démoni jelenségekként vagy lényekként kell tekinteni akkor, ha az asztrális elemi birodalomhoz tartoznak.
A köztes lények egyes kategóriái és a planéták közt bizonyos mágikus kapcsolati vonalak húzódnak. Például a tündérek és más légi lények jobban reagálnak a Vénusz-mágia megfeleltetéseire; míg mások, mint a szalamander és a tűzszellemek a Marsra, a gnómok és a törpék a Szaturnuszra reagálnak. Ezt érdemes a mágusnak figyelembe venni.
Ezek a mágikus megfeleltetések azonban csak másodlagos fontosságúak, mivel elsősorban a hold-erőket kell használni. A Hold - mágikus értelemben - az asztrális fény transzformátora, és megfeleltetéseit egyetlen mágiánál sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A füstpor, a színek és az egyéb eszközök kiválasztásánál azt is figyelembe lehet venni, hogy lehetőleg elérjék a rokon tárgyak fluidális kisugárzásának harmonikus összhangját, mivel minden túlvilági lénynek szüksége van a megjelenéshez és láthatóvá váláshoz erre a fluidális esszenciára, hiszen ez erősíti meg éteri lebegését. |
