Mit kerestek? kiáltja a Hang; ti, akik törtettek, küzdötök, szenvedtek és örök-kielégítetlen sóvárgástól égtek: Pénzt? Vagyont? Hírnevet? Testi kényelmet? Igen, azt hiszitek, hogy ezek valamelyikét keresitek. De én azt mondom: nem. Amit ti szüntelenül, éjjel-nappal kerestek, az a Boldogság. A többi mind csak látszóan célja törekvésteknek, látszó jutalma csak küzdelmeiteknek. Szemetek előtt felvillanó, tűnő, csillogó varázsok ezek, amerre jártok-keltek. Lencsék, amiken keresztül a Boldogságot keresitek.
Azért mondom néktek: álljatok meg egy pillantásra és figyeljetek. Vegyétek fontolóra: mialatt kutattok, nem siklik el szemetek elől az, amit kerestek? Ruháitok nem akadnak-e szüntelenül haladástok gépezetébe? Nem tapad-e szemetek annyira a szekérre, hogy nem látjátok a tájat, amin átsiettek?
Álljatok meg egy rövid percre és hallgassatok meg.
Miként a tavasz első langy szellője, új szózatot hirdetek néktek, újat, de örökké időszerűt. Bennetek van az, amit kerestek. Távoli mennyországért küszködtök, mikor köröttetek terül el a Boldogság napsütött mezeje. Hamis buzgalmatokban segítségért alkudoztok az úton az erény, jóság, jóakarat és jámborság aprópénzével. Nem benső értékükért, hanem hogy mit vehettek rajtuk, értékelitek erényeiteket, eredményeiteket. Állandó szorongásban ide-oda futkostok, vagy lesütött szemmel, fásultan ültök az útszélen és másik szekérre vártok, hogy felvegyen. Oh! ti, akik jámborságtok, jótetteitek, elfojtott sóvárgástok, vagyontok, hírnevetek, tudástok és szegényes alkotástok batyuját rakjátok hátatokra s azt remélitek, hogy alkut csinálhattok Szívetek Vágyáért, tudjátok meg: mindezért semmit sem vehettek. Ha Legfőbb Boldogságtok - lótuszhoz hasonlóan - még munkátok idején szívetekben ki nem virágszik, minden gyűjtéstek por, értéktelen.
Így hát azt mondom néktek: hagyjátok abba az értékek hajszolását, melyekért remélitek, megvásárolhatjátok a Boldogságot, mert a Boldogság bennetek van szüntelen. Legyetek boldogok, s akkor bármit tesztek is, értékes lesz. Igaz, mégis elégedetlenek lesztek, mert ez is része a Boldogságtoknak.
Új és idegenszerűen hangzik ez? Ha igen, csak azért, mert az éjben, mely múlóban van, nem voltatok képesek tisztán látni. Agyagbálványokat emeltetek és csalattátok velök magatokat. Ti, akik a vallás útján jártok, mondjátok: mi van a ti rajongástokkal, adakozástokkal, imáitokkal? Csak életmódotok aprópénzei voltak ezek, miken reméltétek, hogy túlvilági szellemi boldogságot vásárolhattok. Vagy itt, most teremtették meg ezek a mennyeteket? Vajon, ti, akik vagyonra, tudásra, kényelemre törtök: egyik kártyavárat a másik után építitek, vagy emeltetek-e valamit magatokban, amiről tudjátok, hogy az örökkévaló lesz? Ti, akik alkotni vágytok, hírnévért dolgoztok-e, mit alkotástok hoz, vagy pénzért, mit értök kaptok? Avagy azért dolgoztok, mert van valami bennetek, ami az eredmény gondolata nélkül is alkotni késztet?
Ezeket kérdem tőletek, óh! Hajnal gyermekei, mert dereng az Új Nap, és a ti válaszotoktól függ, hogy elviselni bírjátok-e a fényességét s meglátni a világ szépségét, mit ez az Új Nap feltár. Istenek vagytok az Én felfedezésének folyamatában, nem rabszolgák és bábok; nem gyarló áhítozók isteni elismerésre, hanem magának a Világnak örökösei vagytok.
Az eső a hegytetőre esik, a folyam lefolyik a tengerbe, - sok völgyön és pusztaságon át találja meg útját. De sem az ég, sem a tenger nem törődik azzal, hogy milyen irányt vesz a folyam. Csak a Forrás és a Cél fontos. Így az Ember is. Szűnjetek meg aggódni és versengeni haladástok útját és módját illetően. Ha ti vagytok a Forrás, ömöljetek a Világba és ismerjétek meg a folyam extázisát. Ne veszítsetek időt a pusztaság káprázatával. A csaló délibáb saját alkotástok. Csak a Valóságot keressétek. A Valóság mindig visszahúzódik, de örökkön jelen lesz. Tegyétek azt, amit tenni boldoggá tesz, és akkor helyesen cselekesztek. |
