Herman Ottó A magyar nép arca és jelleme

Herman Ottó (Breznóbánya, 1835. jún. 26. – Bp., 1914. dec. 27.): természettudós, néprajzkutató, polihisztor, politikus. Tanulmányait Miskolcon, majd 1853-ban a bécsi politechnikumban végezte. Érdeklődése a természettudományok felé vezette és sorsdöntő volt számára Bécsben K. Brunner von Wattenwyll irányítása, aki az entomológiában adott neki első indítást. 1875-ben az MNM Állattárában kapott állást, és 1877-ben megindította s tíz évig szerkeszti a Természetrajzi Füzeteket. 1879–86-ban Szeged, majd Miskolc és Törökszentmiklós függetlenségi párti képviselője. 1885-ben megrendezte az országos kiállítás híressé vált halászati anyagát, 1888-ban madártani tanulmányutat tett Norvégiában. Utoljára képviselőséget 1888–91-ben vállalt. Ezután írta nagy jelentőségű műveinek egész sorát és érdeklődési területét kiterjesztette az ősfoglalkozások, a néprajzi és nyelvészet, a régészet területén pedig a paleolitikum körében. Kossuth Lajost két alkalommal is meglátogatta Turinban (1887, 1892).

Néprajzi, zoológiai, őstörténeti művei, természetleírásai egyúttal gondos tudománynépszerűsítő munkák is. Miskolc város tanácsa a nagy tudós emlékét őrizve, 1965-ben hamvait a hámori temetőben helyezte el.