Termékek Menü

Magyar díszítő művészet

Magyar díszítő művészet Megtaláljuk ornamentikánkban a pávát magát is, amely - rámutattunk - a Napisten jelképe lehetett, mint a hindu hitrege pávája, amely a tiszta csillagos eget, meg a fénylő Napot jelenti. Huszka még a „Fogoly katona" népballadában, a „Felszállott a páva  és „Kimenék egy hegyre" népdalokban is úgy látja, hogy a páva mint a fény, világosság, ég jelképe szerepel s a szabadulást váró rab a fényt, világosságot jelent páva után sóhajtozik. Szerinte tehát a magyarság pávája is a Napot jelentette. A népköltészetből az előbb említett darabok mellett fölhozza a XVII. századbeli régi dalt:

Ahol te jársz: rózsa keljen,

Ahova lépsz : gyöngy teremjen,

Ahol te jársz : az Nap megáll,

Páva módra nézvén, csudáil . . ,

Hasonló érdekes adatokat talált azután Vikár  a

mi és a rokonnyelv népek költészetében is. Ez éneket nevezték el azután napénekeknek, mert joggal tekinthet egészen külön műfajnak. E napénekek mindenesetre népköltészetünk legrégibb maradványai közé tartoznak és népköltészetünket sajátosan jellemző ősi magyar jellemvonást kell bennük látnunk. Egyik legnagyobb régiségünket látja e tekintetben Vikár a következő dalban:

Hej páva, hej páva,

Császárné pávája!

Ha én páva volnék,

Páva módra járnék.

 

Páva módra járnék,

Jó reggel fölkelnék,

Folyóvízre mennék,

Folyóvizet innám.

 

Folyóvizet innám,

Fenyőágra szállnék,

Fenyőmagot enném.

Szárnyam csattogtatnám.

Szárnyam csattogtatnám,

Tollam rázogatnám,

Szép leányok szednék,

Bokrétába kötnék.

 

Vikár szerint a páva itt, mint a nap madara, magát a napot jelképezi. A nap megy jó reggel a folyóra, amint fölkel. Sugarai ugyancsak elöntik a folyóvíz tükrét. A nap száll később a fenyőágra, a fenyőfák csúcsára s onnan hullatja le tollait, azaz a fák közt szétszakadó sugarait.

Régente a pávatollat süveg mellett is hordták nálunk. Ottaker, a „Reimchronik“ szerzője a XVIII. század végén az Ottaker és Kunigunda nászán megjelent hosszúszakállú magyarokról egyebek közt azt is írja: Kalapjukon különféle pávatoll volt .  Érdekes adatul írjuk ide, hogy már a régebbi nomád népeknél is fontos szerepe volt a pávának. így Zemarchus, az ektagi khákán udvarának életéről vázolt képben azt írja, hogy fejedelmük arany kereveten vagy pedig négy arany pávától árnyékolt trónon ül.

 Bárczay Oszkár említi, hogy a régi országos magyar (hétszer vágott) címer felett sisak-orom volt három kiterített pávatollal. A páva és pávatoll használatára, alkalmazására vonatkozó mind ez adatok még jobban megerősítik bennünk azt a véleményt, amit Huszka mondott ki, hogy ősi vallási szerepe volt a pávának és a pávatollnak. És épp ez ősi fontos vallási szerepe magyarázhatja meg a pávatollnak is ornamentikánkban való jellemző vezérszerepét.

Megtaláljuk még a kost, a medvét, amelyek azonban újabb fejlemények. A medvét főleg a hegyes vidékek lakóinak faragott merített edényein, úgynevezett cserpákjain találjuk. Sajátságos, hogy a lóra alig akadunk, az emberre is ritkán. A honfoglalók sírleletein még a sárkányt és a griffét is megtaláljuk.

Népünk kedvelt madarai közül a páván kívül csak a galambot találjuk meg ornamentikánkban és néha a fülemilét. A galamb a szerelmet és különösen a bánatos, kesergő szerelmet jelképezi, mint búslakodó gerlice. Költészetünkben is így találjuk, már Gyöngyösinél is. Gyakran párjával csókolózva is ábrázolják. Bizonyos sasféle madár is előfordul, talán az a bizonyos karvaly vagy kurul, amelynek nagyobb jelentősége is lehetett s melyből az új nyelvhasználat turult csinált. A karvaly alak s a török alak a kurul mellett szól, miből később karoly, karvaly keletkezhetett.

kép: Sodronyos zománcú virágmustrák a cserépfalvi kehely kosaráról.