Karl Weinfurter Az alvás misztériuma

Karl Weinfurter Az alvás misztériuma

     Karl Weinfurter Az alvás misztériuma

 

Az alvás nemcsak számunkra, hanem a legnagyobb tudósok előtt is rejtély. Annak a bizonyítéka, hogy az ember megtestesült szellem, és a szelleme a test nélkül létezhet.

Alvás közben az embernek mind az öt érzéke használaton kívül van. a szellem megszakítja a kapcsolatot velük. Ha a szellem csak a testi tevékenység eredménye lenne, amint ezt a materialista tudósok állítják, akkor a test öntudatlanságakor el kellene tűnnie. Azonban mi történik reggelente ébredéskor?

Reggelente úgy ébredünk fel, hogy tisztában vagyunk mindazzal, ami tegnap, egy hónapja vagy egy éve történt, és tudjuk, hogy mi vagyunk azok, akik új életre keltek. A szellemünk úgy jelenik meg, hogy mindent tud, amit elalvás előtt tudott. Ugyanaz a szellem és ugyanaz a tudat, mint tegnap. Ez azt igazolja, hogy a szellem a testen kívül is létezhet. A test nem a szellem bázisa, hanem az eszköze.

Egy közelebbi vizsgálattal eljutunk ahhoz az elvhez, amit minden tanult okkultista és misztikus ismer: a szellem építi és kapja meg a testet.

Alvás közben eltávolodik a szellemünk a testünktől, és visszatér az eredeti birodalmába. Mi történik azonban a testtel ez idő alatt, milyen változásokon megy keresztül?

Csak annyit tudunk, hogy a test mozdulatlanul pihen, és egy bizonyos idő után frissen és megerősödve ébred. Többet nem. A testi érzékek nem működnek, vagyis az emberi test alvás közben öntudatlan.

Ennyit tudunk. Azonban azt már csak kevesen tudják, hogy az alvás épp a legmegfelelőbb idő arra, hogy az okkult erők kifejtsék hatásukat.

Alvás közben a szellemünk a testen kívül van, a saját birodalmában, ahol új tapasztalatokat, erőket és új tudást gyűjthet. Ez történik a legtöbb esetben, azonban ébredéskor már nem emlékszünk rá, néha-néha napközben azonban egy-egy új ötletünk akad (egy új terv a jövővel vagy a munkával kapcsolatban). Ez gyakran a szellemünk inspirációja, amely azon fáradozik, hogy – az álomban összegyűjtött – tapasztalatait megossza velünk.

A szellem kifejezéssel nem Istennek arra a szubsztanciájára gondolok, amely bennünk lakozik, és abszolút mindent tud, hanem az összes lelki életünk összefoglalására, tehát az alacsonyabb lelki elemeinkre is. Ez feltétlenül megjegyzendő! Hogy a szellem ébren van, lát, hall és érez, miközben álmodunk, azt az álmaink igazolják; de igazolják azt is, hogy a szellemnek van öt olyan érzéke, ami egyáltalán nem áll kapcsolatban fizikai érzékeinkkel. Már a tudatalattinkban is kétféle érzékfajta van: az egyik csak az asztrális világ benyomásait veszi fel, míg vannak olyan magasabb rendűek (a misztikus érzékek), amikkel csak a szent szellemvilág hatásait érezzük.

Azt mondtuk, hogy a szellemünk a saját világában tapasztalatokat gyűjt. Ezek a tapasztalatok egyrészt a magasabb életünkre, másrészt a földi életünkre vonatkoznak. A szellemünk az álom közben a jövőbe láthat, és megismerheti, milyen eszközök és tervek segíthetnek nekünk földi céljaink elérésében és a munkánkban.

Ezért fontos az, hogy a lehető legtöbbet megtudjuk arról, amit a lelkünk alvás közben érzékel.

A kapcsolatot a szellemünk tapasztalatai és új tudása között egyrészt az álmok és másrészt a sugallatok adják, amiket ébren küldhet nekünk. Az álmok többnyire zavarosak vagy egyáltalán nem emlékszünk rájuk, de néha vannak sugallataink, és egy olyan gondolatok jutnak az eszünkbe, amikről egyáltalán nem tudjuk, hogy a szellemünk sugallta, ezért gyakran nem is foglalkozunk velük.

Tulajdonképpen néhány véletlen tanításra vagyunk utalva, amelyek ebből a forrásból származnak. Azonban vannak olyan módszerek, amelyekkel mindkét irányban jelentős és tartós sikereket célozhatunk meg.

A kulcs ehhez a sikerhez elalvás előtti hangulatunkban rejlik. Amennyiben nyugodt aggyal megyünk aludni, és őszintén és vallásosan azt kérjük, hogy mindenféle haraggal, betegséggel, balesettel és sikertelenséggel kapcsolatos gondolat és elképzelés távozzon tőlünk, akkor a legnagyobb erő (Isten), amellyel kapcsolatban állunk ima közben nyugalmat ad nekünk.

Olyan gondolatokkal fogunk felébredni, amilyenekkel elalszunk. Földi testünk megtartja azt a jó vagy rossz hangulatot egész éjjel, amellyel elalszunk. Ha az alacsonyabb szubsztancia vibrációja összhangban áll a boldogsággal, a sikerrel és az egészséggel, akkor a szellemünk alvás közben jó oktatást, tanácsokat és a legjobb tudást közvetíti. Bizonyos körülmények között a gyenge hírekkel szemben – amelyek a bensőnkből fakadnak – süketek vagyunk, bár folyamatosan szólnak hozzánk. Ezt azért teszik, mert a külső világ gondolatait és hatásait ezek a sugallatok eltakarják. Az anyagilag orientált ötleteinket, előítéleteinket és egyéb elképzeléseinket mintha sűrű köd fedné, amelyen keresztül csak durva, anyagi dolgokat láthatunk.

Ezt a ködöt nem lehet másképp eltávolítani vagy nem lehet rajta másképp keresztüljutni, csak egy másik hangulattal. Egyrészt a saját akaraton keresztül vezet ide az út, amellyel időről időre megtanuljuk uralni a saját érzékünket; másrészt a magasabb ÉN iránti kívánság és vágyakozás, amely kegyet gyakorol számunkra, ha bármikor hozzá fordulunk. Senki sem tudja a lefekvés előtti rosszkedvet azonnal legyőzni. Ehhez gyakorlásra és a magasabb segítséggel szembeni bizalomra van szükség, és főleg arra a hitre, hogy nem hagytak minket magunkra, valaki figyel ránk, aki végtelenül bölcs, és elegendő erővel és megfelelő eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy segítsen nekünk.

Mivel napközben – amikor a külső világban élünk – az érzékeink a sikertelenségünk okai, ezek akadályoznak minket a szellemi dolgok meglátásában, egyetlen lehetőségünk a sikerre abból áll, hogy elalvás előtt a helyes, azaz a magasabb vibrációba kerülünk abban a pillanatban, amikor a lelkünk a másik világba siklik. Ezáltal a lényünk alacsonyabb szféráiban és az anyagi testben olyan viszonyokat és körülményeket teremtünk, amelyekben a szellemünk tartósan segíthet.

Azt a régi tanítást, hogy a gondolatok valódi dolgok és erők és vonzzák azt, amiről szólnak, leginkább az álmok erősítik meg. Gondolataink az álomba siklanak, így gyakran örömteli vagy szomorú eseményekről álmodunk, amelyekre korábban gondoltunk; ez főleg az olyan dolgokra igaz, amelyekre csak óvatosan gondolunk; ez a finom és bensőséges gondolkodás eltér a szokásos, durva és felületes gondolkodástól. Ez az a véletlen és álmodozó gondolkodás, amelyre az előbb utaltam, aminek sok ember adja át magát, amikor légvárakat épít. Ez az álmodozás gyakran könnyebben terjed át a tudatfelettinkre, mint a szokásos puszta gondolkodásra.

Ha így fekszünk le aludni, és még éber állapotban finom boldogsággal és sikerrel kapcsolatos gondolatunk támad, akkor ezek az elképzeléseink az álmainkkal is egybeesnek. Ezt használja ki a szellemünk, amit még az álombéli és éber sugallatokkal is segít. Azonban ne várjunk azonnali sikert! Ne felejtsük el, hogy egész eddigi életünk tele volt tévedésekkel és előítéletekkel! Ezek olyan dolgok, amiket felesleges teherként kell eltávolítanunk, mint az évek alatt összegyűlt port. Még ma tegyük ezt meg, amint elolvastuk ezt az utasítást, és egy feltűnő helyen mondjuk a következő mondókát:

– Új emberré formálom magam. Vagy tegyük az éjjeliszekrényünkre, így mindig emlékeztet minket erre. Az ember legfontosabb kincse, mindegy, hogy szegény vagy gazdag, a testi egészsége. A milliomosok, királyok és fejedelmek, akik hatalmas országok felett uralkodnak, ha betegség támadja meg őket, legszívesebben minden kincsüket odaadnák, hogy ismét egészségesek legyenek. Szerencsére van egy biztos eszközünk önmagunkban, ami ráadásul semmibe sem kerül. Ezt az eszközt a legtöbben úgy hordozzák magukban, hogy nem is tudnak róla. Ám a szellemnek ezt a hatását támogathatjuk, vagy akadályozhatjuk.

A kulcs ehhez a hit és a saját gondolataink. Ha például szilárdan hiszünk abban, hogy a testünk egy bizonyos idő után gyengébb lesz és meg fog öregedni, akkor negatív hitünkkel a lelki elemek pozitív erejét semmisítjük meg és a gyengeség és a szétesés első elemeit juttatjuk be szervezetünkbe.

Nem szabad azon csodálkoznunk, hogy az ember e káros autoszuggesztió hatása alatt áll, hiszen tudjuk, hogy előttünk eddig minden ember megöregedett és meghalt (kivéve azon keveseket, akik a misztikus gyakorlatokkal legyőzték a halált). Ez ahhoz a hithez vezetett, hogy az öregedés mindenképpen bekövetkezik az emberi életben. Már az öregedés szó állandó ismételgetése is belefúródik a tudatalattinkba, átjárja a testünket, és valóban magával hozza az öregedés minden jelét.

Ha az embereket már gyermekkoruk óta úgy nevelték volna, hogy arra gondoljanak, hogy a testük mindig megújul és megfiatalodik, és eközben egyáltalán nem gondolnának az öregedésre, akkor ez így is lehetne.

Tudományosan bizonyított, hogy a test összes sejtje állandóan megújul, és a testünk nem ugyanaz a testünk, mint évekkel ezelőtt volt, hanem egy másik testünk van, egy új, aminek csak a külső formája maradt ugyanaz. Ezzel a változással azonban nem veszítjük el azonosságunkat. Mivel a testünk állandóan megújul, lennie kell valamilyen erőnek, ami ezt a megújulást előidézi. Ez az erő az a szellem, ami a testet építi és kapja. Ezért a megújulásának az útjába nem szabad akadályt gördítenünk.

Hogyan valósítsuk meg ezt? Ha soha nem foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a testünk egy bizonyos idő után feltétlenül szétesik, akkor nő a hitünk testünk örökké tartó megújulásában, és ez sikerre vezethet.

A hitért mondott követelés, kérés vagy ima nemsokára bebizonyítja ezeket a dolgokat. Ha ezeket végrehajtjuk, végtelenül nő a hitünk, és minél nagyobb a hitünk, annál nagyobb a sikerünk.

Ezért tanácsoltam ebben a fejezetben, hogy aki ebben a szellemben akar tovább haladni, annak mindig az emlékezetében kell tartania a mondást:

– Új emberré változom! A negatív autoszuggesztió és a hamis elképzelések ellen a legnagyobb energiával kell küzdeni. Ha a gondolataink az egészséggel, az erővel és az új élettel vannak tele, azzal a szellemünk fáradozását és a test felbomlásába, gyengeségébe és betegségébe vetett hitet támogatjuk, és nagyon korán megérezzük a cselekedetünk hatását.

Az ilyen gondolatok a lelkünket időről időre az álom közben abba a birodalomba repítik, ahol az erő, a hatalom, az egészség és az örök fiatalság uralkodik, és a lelki elemek hatása a testünkre nem átmeneti, hanem állandó.

 

Mi a testünk legfőbb hibája, és mi pusztítja leginkább?

 

Ha valaki eléri a nyolcvan vagy kilencven éves kort, mindig arra gondol, hogy hamarosan feltétlenül meg kell halnia. Ehhez jönnek még a mások gondolatai, akik úgy tekintenek rájuk, mint akik már – ahogy mondani szokták – fél lábbal a sírban vannak. Tudjuk, hogy a gondolatok valódi erők, és a mások elképzelései és gondolatai is többé-kevésbé hatnak ránk attól függően, hogyan védekezünk ellenük, vagy mennyire állunk a hatásuk alatt. Mindez célzás arra, hogy az embernek ilyen idős korban meg kell halnia. Azonban a kell szó éppen olyan romboló, mint amilyen építő hatással bírhat. Ha megszakítás nélkül naponta arra gondolunk, hogy a testi pusztulás nem feltétlenül szükséges, bizonyítékot is kaphatunk erre. Védekezzünk egész lelki erőnkkel és egész képzeletünkkel látszólagos és nem feltétlenül szükséges dolog ellen, és megláthatjuk, hogy egyre idősebb korunkban is egyre jobb egészségi állapotba kerülhetünk, egyre nagyobb erővel rendelkezhetünk.

Használjuk a környezetünket arra, hogy a hitünket és az erőnket növeljük. A természet az élettevékenységnek és erőnek kitűnő példáit mutatja nekünk. Ha egy szép, erős fát látunk, az életére gondolunk, gondolatban őt követeljük, és meg is kapjuk. Ha egy pompás virágot látunk, akkor a szépségét akarjuk. Ha a tengert látjuk, az erejére vágyunk. Bármikor bármi arányosat, erőset, szépet és élőt látunk, az arányosságát, az egészségét és az erejét akarjuk. Ne felejtsük el, hogy Isten minden dologban benne van, és ezekben a dolgokban éppen a legnagyobb és legtökéletesebb tulajdonságaival szerepel. Ezért mondja Krishna is a Bhagavad-Gitában: „A sasnak a tekintete, az oroszlánnak az ereje vagyok” stb. Isten mindenben jelen van és ő adja nekünk az életet és mindent, ami ehhez tartozik. A természet minden dolgának szépsége és erős tulajdonsága Isten megjelenése. Ez az erő mozgékony és a legkülönbözőbb hatása lehet.

Rajtunk múlik, hogy a képzeletünk és a gondolataink segítségével azokat a különböző erőket és szépségeket magunkra vegyük, amik körülöttünk mindenütt jelen vannak.

Mivel mi is Isten burkának egy része vagyunk, a természetben uralkodó erőkhöz hasonlókkal rendelkezünk. Ezért a természet minden erejét és szépségét magunkra vehetjük.

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok
Házhoz szállítás
Kövess minket!

Ügyfélszolgálat