Golden Dawn Az Arany Hajnal Hermetikus Rend

Golden Dawn Az Arany Hajnal Hermetikus Rend

                Az Arany Hajnal Hermetikus Rend

 

 

Az Arany Hajnal hermetikus rend volt a legbefolyásosabb okkultista csoport, amely a tizenkilencedik század végi okkultista mozgalmakból bontakozott ki. A csoport, és legbefolyásosabb tagjainak fő célja az volt, hogy az akkoriban létező különböző hagyományágak összekapcsolásával létrehozzanak egy működő mágiarendszert.

A csoportot 1888-ban alapította William Wynn Westcott (1848-1925), orvos és szabadkőműves-mester, William Robert Woodman, szintén orvos és szabadkőműves, és Samuel Liddell MacGregor Mathers (1854-1918), aki szintén szabadkőműves volt.

A rend származásának igazolásául a Dr. Wynn Westcott birtokában lévő kódolt dokumentumokat mutatta fel, amelyek azt állították, hogy a csoport a német Rózsakeresztes rend egyik ága. Öt szabadkőműves rituálét dolgoztak ki, amelyeket Mathers tovább bővített. Nagy valószínűséggel ezeket a papírokat Westcott hamisította, és ez a gyanú volt az, amely később a rend feloszlásához vezetett.

Az Arany Hajnal hajtómotorjának Samuel Liddell MacGregor Mathers bizonyult. Elsősorban ő volt felelős az Arany Hajnal felépítésének, rituáléinak és teljes mágiarendszerének egységességéért. Mathers, aki szabadkőműves is volt, lángoló jellem volt, és romantikus vonzódást mutatott minden felé, ami kelta. Megváltoztatta a nevét úgy, hogy hozzáfűzte a MacGregort, és a skót klán leszármazottjának vallotta magát. Magabiztossága és varázsa révén vált a rend az akkori társadalom körében nagyon népszerűvé.

Az Arany Hajnal sok más tagjához hasonlóan ő is szenvedélyesen dolgozta át, és fordította a középkori Grimoire-ket, és ideje nagy részében a British Library-ben végzett kutatásokat. Az Arany Hajnal anyagainak legnagyobb részét Mathers írta, amelyekben felhasználta a régi mágikus szövegek kutatása során összegyűjtött információkat. Felhasználta Eliphas Levi mágiarendszerét, az egyiptomi mágiával, a görög-egyiptomi mágiával és a zsidó mágiával együtt, amelyeket egyesített a középkori grimoire-kből, a tarotból és a keleti miszticizmusból származó elképzelésekkel. Dee furcsa énoki nyelvezete is felbukkan he-lyenként. A különböző anyagok tömege lehetővé tette számukra, hogy elmondhassák, hogy hagyományaik egészen Egyiptom, a mágia és a misztérium földjének koráig nyúlnak vissza.
Mathers nagy öröksége, hogy sikerült neki mindezeket az anyagokat egy működő, koherens rendszerré összegyúrnia.

Az Arany Hajnal hierarchikus szerkezete tíz fokra volt osztható, a Kabbala szefirátjainak tíz foka alapján. A tagok az egyes szinteken vizsgák teljesítésével és teátrális rituálékban való részvétellel léphettek át. A rituálékra különlegesen kialakított templomokban került sor, amelyeket az egyiptomi istenek után neveztek el.

Az egyes fokokra történő továbblépés fő hangsúlya és mozgatóereje a személyiségnek egy magasabbrendű szellemen keresztül történő fejlesztése, és az isteni státusz elérése az egyetemes energiákkal és archetípusokkal való azonosulás révén.

Ezekre az energiákra úgy tekintettek, mint amelyek már jelen vannak az emberi lélekben, csak felszínre kell hozni, és az akarat és a képzelet erejével irányítani kell azokat.

Ahogyan sok okkultista csoport esetében, a vezető tagok, különösen Mathers, azt állították, hogy kapcsolatban állnak magasabb intelligenciák vagy mágusok titkos rendjével. Ezek a lények vezérelték a működés alapjául szolgáló anyagot, és irányították a rend fejlődését. A titkos rend megközelíthetetlen volt, amely hasznos korlátként szolgált a becsmérlésekkel szemben.

Az Arany Hajnal soraiban volt néhány nagyon befolyásos ember. W. B. Yeats, Aleister Crowley, Constance Wilde, Algernon Blackwood, Arthur Machen, A. E. Waite, Annie Horniman, Florence Farr, Gerald Kelly és Maude Gonne mind tagok voltak. Olyan hírek is terjengtek, hogy Wallace Budge, aki a British Múzeum egyiptológiai felelőse volt, szintén tag volt, habár ezt soha nem erősítették meg.

1900-ra a csoport több tagjának felfuvalkodott egója vitákat idézett elő, és a csoporton belül szakadáshoz vezetett. Aleister Crowley-nak (aki 1898-ban csatlakozott) nagy szerepe volt ebben. Ugyan nem szerette, de Mathers oldalára állt (habár később megvolt a saját mágikus harcuk). Mathers azzal gyanúsította meg Wynn Westcott-ot, hogy hamisította azokat a rózsakeresztes dokumentumokat, amelyre az Arany Hajnalt alapították. Ma már úgy tűnik, hogy a rend alapjainak ily módon történő aláaknázása nem jött ki jól, és Matherst kizárták.

Mathers 1892-ben a feleségével Párizsból Angliába ment. Párizsi tartózkodása alatt megalapította az Arany Hajnal egy szakadár csoportját, de a rend soha nem volt olyan hatalmas, mint amilyen Angliában volt. Mathers 1918-ban Párizsban halt meg.

William Butler Yeats, az ír költő (aki 1890-ben csatlakozott a Teozófiai Társaságtól) vette át az Arany Hajnal törzscsoportját Mathers távozását követően, de a vezetést 1903-ban a kezébe vevő A. E. Waite volt az, aki más útra vezette a rendet. A rend nevét az Arany Hajnal Szent Rendjére változtatta meg, és a rendet keresztényibb irányzatok felé hajtotta. Végül 1914 körül a közömbösség és az egyre csökkenő tagszám miatt bezáratta a rendet.

Mire az Arany Hajnal zátonyra futott, már Bradfordtól Párizsig voltak templomai. Voltak csoportjai Weston Super Mare-ben, Edinburgh-ban és Chicagóban. Nagyon sok okkultista csoport az Arany Hajnaltól származtatja magát, és a nyugati misztikus hagyományokból való fejlődését nem lehet alábecsülni.

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok
Házhoz szállítás
Kövess minket!

Ügyfélszolgálat