Florence Beatrice Farr

Florence Beatrice Farr

           Florence Beatrice Farr 1860 - 1917

 

Sapientia Sapienti Dono Data, „A Bölcsesség egy olyan ajándék, mely a Bölcseknek adatik", volt Florence Farr mottója, amikor beavatták a Golden Dawn Hermetikus Rend Ízisz-Urania Templomába. Annak szentelte magát, hogy méltóvá váljon mottójához azáltal, hogy sokkal több volt, mint egy Mágus, mivel megidézte az Istenséget, hogy elérje a Bölcsességet, de valójában fizikai énjéből egy szentélyt képezett, egy Templomot, ahol megkaphatta az Istenek Bölcsességét. Számára a Bölcsesség egy olyan ajándék volt, amit nem szabad elpocsékolni, hanem használni kell a Mágiában, az elemek feletti uralom elnyerése céljából, a személy fizikai énjének esszenciájában, és így a megtestesült világban.

A bölcsességet egy Kígyóként elevenítette meg, mely arra kísért, hogy megtapasztaljuk az élet kettősségeit. A létezés Egysége a kettősség finomítása és kibékítése. A Mágikus Akarat a vágyon keresztül, az intuíció és a materiális illúziók megtisztítása, ezek adhatják meg a személynek a tiszta perspektívát és a Múlt, a Jelen és a Jövő Bölcsességét.

Florence Farr 1860. július 7-én született, a Rák jegyében, Napja pedig a 12. házban volt, mely arra utal, hogy a személy természeténél fogva olyan pszichikai képességeket kapott, amik lényegesek az Okkult Tudomány számára. Édesapja, aki orvos és Anglia első számú higiénikusa volt, Florence Nightingale személyes ismerőseként legfiatalabb leányát róla nevezte el. Florence egyik legkorábbi barátja May Morris volt, Jane Morris leánya, a Híres Pre-Raphaelita modell. 19 évesen Florence May-el és más barátjával együtt modellt állt Sir Edward Burne-Jones számára a Pre-Raphaelita festmény elkészítéséhez. Ez az „Arany Csillagok", mely még mindig látható London Tate Galériájában.
Florence a Queen’s College-ba járt, mely Anglia első női kollégiuma volt. Miután lediplomázott, tanítóként dolgozott, de hamarosan elvesztette érdeklődését. Csodálatosan dallamos hangjával törekvései a színpadra vezették. Szerény sikereket ért el, de két éven belül férjhez ment egy színész társához, Edward Emery-hez. Miután összeházasodtak, férje úgy kezelte, mint egy gyermeket, és azt követelte tőle, hogy maradjon otthon. Ez volt életének legunalmasabb része, ami megutáltatta vele a Viktoriánus házasság életstílusát. Néhány éven belül elváltak, és Emery Amerikába utazott. Soha többé nem látták egymást, és Florence nem házasodott meg többé.


1890-ben Florence a Bedford Parkba költözött testvérével, ami az intellektusok és a művészi szabad gondolkodók bohém központja volt, ahol a nők egyenlően beszélhettek a férfiakkal a Művészetről és a Politikáról. Itt, a telihold alatt mutatta be John Todhunter (egy jövőbeli Golden Dawn tag) színdarabját, a „Szicíliai Idillt", melyben Florence volt Amarillis Papnő, aki megidézi Selene-t, a Hold Istennőjét, hogy pusztítsa el hűtlen szerelmét. George Bernard Shaw és William Butler Yeats is jelen voltak, és mindketten beleszerettek ragyogó szépségébe, hatalmas, kifejező szemébe, félhold alakú szemöldökébe és fénylő mosolyába.

G. B. Shaw (pont úgy, mint az ő Henry Higgins-e a „Pygmalion"-ban, ahogy ismertebbé vált, a musicalban, mint „My Fair Lady"), be akarta vezetni őt a „Modern Nőről" való látomásának humuszába, és darabjainak nagyszerű színésznőjévé vált. Yeats számára ő volt a Múzsa, mivel csakis az ő rezgő hangja volt képes felelni költeményeire. De vonakodó Múzsa lett, mivel nem akarta magát egy férfi uralma alá sem hajtani. Florence, Annie Horniman anyagi segítségével adta meg a lehetőséget mindkét írónak ahhoz, hogy színpadi műveket alkossanak. Természetesen a főszerepet mindketten Florence számára írták meg.

Ez a hármas folytatta afférjait, barátságát és művészi törekvését. Yeats darabjában, a „The Countess Cathleen,"-ben, Florence Aleel-t ábrázolja, egy vándor dalnokot, aki „látomásában" bepillant a Szellem világba. Sorait vers formájában énekelte el, miközben Hárfáján játszott, ami nagyon hasonlított Dávid király hangszeréhez. Shaw megírta a „Arms And The Man" c. művét, amiben Florence egy harcias szolgaként, név szerint Louka, ellopja a hős szerepét a női színészek számára. Florence sikeres színésznővé vált, ő volt az első színésznő angliában, aki játszhatott Ibsen műveiben. De a tanítás hivatásához hasonlóan, amint csatlakozott a Golden Dawn-hoz, elveszítette érdeklődését a színészet iránt. Shaw és Yeats elvesztette látomását.
Shaw nagyon ellenezte „irracionális érdeklődését" a Mágiában és kigúnyolta őt és az Egyiptológiát a Caesar és Kleopátra c. darabjában. Kleopátra karaktere (amit kétségtelenül Florence inspirált) "modern asszonynak" nevezi magát, és miközben egy Zsoltárt játszik, ezt mondja, „Amikor ostoba voltam, azt tettem, amit szerettem. Most, hogy Caesar (Egy férfi, és „Isten") Bölccsé tett, azt teszem, amit tennem kell, és nem jut időm arra, hogy odafigyeljek magamra. Ez nem boldogság, de nagyszerűbb annál". Azt gondolta, hogy a Golden Dawn-ban folytatott munkássága csupán nagyképűség.


Shaw irigyen figyelte, hogy Florence-nek volt néhány szeretője 1894-ben. Florence inkább titkolózott szeretőivel kapcsolatban. Aleister Crowley írásaiból nyilvánvalóvá válik, hogy ő is beleszeretett Florence-be. Igaz, vagy sem, hogy tényleg volt e kapcsolatuk, mindez végtelen spekulációk táptalaja. Ő volt Hypatia Gay, a „At the Fork of the Road"-ban, vagy Soror Cybele a „Moonchild"-ban, határozottan ő volt az ideálja Mágikus Főpapnőként, de bánatára nem nyerte el rokonszenvét.

Florence 1890. júliusában csatlakozott az Arany Hajnalhoz, pont amikor 30 éves lett, és ő lett a 88. tag. Gyorsan fejlődött és érte el a fokozatokat, és a Téli Napfordulón, 1891-ben a második olyan tag lett, akit beavattak az 5=6 Rituáléba, mely egy erőteljes éjszaka volt, amikor is megtapasztalta a halált és az újjászületést. A következő évben a Rend Praemonstrátora lett, ahol finomított az Arany Hajnal rituáléin. W. B. Yeats kijelentette, hogy senki sem tudja megidézni a rituálékban azt a fajta hatást, amit Florence képes, csengő és parancsoló hangjával.
Munkásságában az Egyiptológiára koncentrált a British Múzeumban, Sir E. Wallis Budge társaságában, és Thomas Vaughn Alkímiájára, William Ayton-nal. Elég jártas volt az Énoki rendszerben és az I Ching-ben. De a Szellem Látomás Könyörgésében volt a legerősebb, különösen, amikor az Arany Hajnal templomában mondta el könyörgését. Könyörgése által lépett kapcsolatba Florence egy Ősi Egyiptomi Papnővel, a Thébában lévő Amon Templomból, akit úgy hívtak, hogy NEM KHEFT KA. Mathers azt mondta, hogy ez az entitás egy titkos vezető, aki arra bátorítja Florence-t, hogy tovább könyörögjön azért, hogy elnyerje az ősi Misztikus Rend titkos rítusait. Ez vezetett Taphthartharath híres megidézéséhez, ahol fizikai megjelenésben láthatták Allen Bennett Adeptussal. Miközben, az Arany Hajnal Mágusa, az Isteni Erőket Akarata, és mágikus fegyverei által idézi meg, míg Florence, addig vezette magát, míg Thoth nem lett, és azután Thoth-ként idézte meg a merkúri szellemet. Ez nagyon veszélyes volt, és megfelelő felkészülés nélkül akár őrületbe is kergethette volna őt.


Florence nagyon szapora író volt, különösen az ezoterikus témával kapcsolatban. Két novellát írt, saját élete, tapasztalatai alapján, és számos cikket az Occult Review, a Theosophical Review és a The New Age számára. Könyve, a Beszéd Zenéje, Yeats-el folytatott megközelítéséről szól, melyben a hangjegyeket a költészet kifejezésére használták, és ezt a művészetet kétségtelenül Mágikus munkásságánál is felhasználta. Az Arany Hajnal számára számtalan sort írt az Akaraterőről és a Hermetikus Szerelemről, egészen a Szellemi Vízióhoz való Utazásig. Westcott, Collectanea Hermetica c. műve számára ő kommentálta a, A Short Inquiry Concerning the Hermetic Art (Egy Rövid Értekezés a Hermetikus Művészettel kapcsolatban), és Euphrates Or The Waters of The East, (Eufrátesz, vagy a Kelet Vize) c. műveket, melyek mindegyike Alkimista Szöveg. Bátran kijelentette, hogy ezek nem a fémek átalakításáról szólnak, hanem a Természet filozófiájáról, mely vezetőként szolgál ahhoz, hogy a test és az elme tökéletességéhez jussunk, valamint elérjük az adeptusi rangot. Az Eufráteszben összekapcsolja az Éden 4. folyóját a Yesoddal és a Khaibit nevű egyiptomi alapelvvel – egy személy aurája vagy kisugárzása. Az én eme esszenciájának lepárlása által, mely az alkímia által valósulhat meg, regenerálni lehet az anyagot és a Szellemet, hogy egyesítsék az Emberi Akaratot az Egyetemes Akarattal, a mikrokozmoszt a makrokozmosszal. Műve, A Bölcsesség Útja: A Héber Ábécé Betűi Értelmezésének Kutatása, mint a Káldeai Bölcsesség Maradéka, pontosan olyan, mint mikor összekapcsolja a Héber Betűket a Buddhista és Teozófiai koncepciókkal.

A Collectanea Hermetica számára is írt, de csak az Egyiptomi Mágiában volt képes egyedül is megállni a saját lábán. Az Egyiptomi Szöveget véve alapul, a British Múzeumban tanulmányozta őket, és Florence megmutatta az összefüggést az Egyiptomi mágia, és a Hermetikus, Kabbalista, Alkimista, és Rózsakeresztes Művek között. Egy Egyiptomi Szöveget használt, mely modellként szolgált az Istenformák és Szimbólumok megidézésének rituáléinál, hogy felélessze és kiművelje az emberi természet alvó képességeit, hogy így valaki Ozirisszé, a Tökéletessé válhasson.

Praemonstrátorként az volt a kötelessége, hogy tanítsa és vezesse a Külső Rendet. Ahogy a Rend gyors fejlődésnek indult kényelmesebbé tette a fokozatokban történő előléptetések vizsgáját azáltal, hogy írásosról szóbelivé változtatta őket. Úgy érezte, hogy a Mágikus megértés sokkal fontosabb, mint a memorizálás. Továbbá, türelmetlen volt a megáldott tanítványokkal, és így, miután Adeptussá váltak, csatlakozhattak személyes belső Rendjébe, amit úgy hívtak, hogy „A Szféra", mely specializálta a könyörgéseket a munkában, mint például a London Városa felett megalkotott Élet fája esetében. A Rend teszt rendszerének megváltoztatása katasztrófához vezetett, mivel az Arany Hajnal Mágikus Rendet fegyelmezett, és jól kialakított tanítási módja tette alkalmassá arra, hogy végigvezesse a tanulókat az elemi fokozatokon. Mivel, ha nem építünk erős alapot, akkor a ház összeomlik.


Mikor Westcott 1897-ben visszavonult, Florence Farr lett a Fő Adeptus Angliában lévő Arany Hajnalban. Ahelyett, hogy fejlesztette volna Mágikus alapjait, a Rend cselszövéseiben vett részt, mint például F.L. Gardner grandiózus testtartásának megvitatása, barátnője, Annie Horniman elűzése, és Mathers kiáltványa. És mágikus tehetsége és lelkesedése ellenére, visszautasította Aleister Crowley 5=6-be való előléptetését a „szexuális mértéktelenség" miatt, mely további tárgyalásokhoz vezetett Mathers és a Londoni Templom között. Ezután jött a Hórusz Botrány, és Florence közel állt ahhoz, hogy visszahívják.

Mathers visszautasította visszahívását, de ugyanabban a levélben kijelentette, hogy Westcott meghamisította a Fraulein Sprengel összefüggéseket (de nem a Titkos kéziratot, mely a Rend beavató rituáléinak alapját képezte). Vajon ez lehetett Mathers próbatétele, mely által megbizonyosodhatott lojalitásáról, és fogadalmainak teljesítéséről, vagy ez lehetett a kísérlete arra nézve, hogy meghiúsítsa visszalépését a Londoni Templom Fő Adeptusi posztról?

Sajnos Florence a legrosszabbat feltételezte. Az egész Rend egy csalásra épült? Egy Adeptusokból álló bizottságot alakított, hogy megvizsgálja, az esetett. Westcott tagadta Mathers kijelentését, azt ígérve, hogy elkészíti a Sprengel leveleket, de különös módon ezt sohasem tette meg. Párizsból Mathers eltörölte a bizottságot. Ezután Crowley magának követelte Mathers tekintélyét, és becstelen kísérletett tett arra, hogy megkaparintsa a Boltozatot a 36 Blythe Utcánál. Ez volt az utolsó szalmaszál, és a bizottság elzavarta Matherst. Ezután megkíséreltek kialakítani egy új szervezetet a Rend számára, amelyben minden Második Renddel kapcsolatos vizsgálatot és tanítást eltöröltek, és bárki beléphetett az 5=6 Fokozatba, anélkül, hogy végigjárták volna a Külső Rend fokozatait.

Ez valójában megnyitotta az ego-k árvízének kapuját, és mint ahogy a borsók melyek különböző helyekre esnek a szitán keresztül, minden adeptus megkövetelte magának saját eltérő útját, mely által bekerülhetett a Rendbe. Florence nem tudta kezelni a viszályokat és a személyes támadásokat, melyek szeretett Rendjében jöttek létre, amikor még Yeats is ellene fordult, Annie Horniman anyagi támogatásának elveszítése miatt, az Abbey Színház számára. Florence-nak fel kellett ismernie, hogy mindez a káosz vele kezdődött, amikor felfedte a Mathers-től kapott privát információt. Nem Mágikus aktualitás szakította szét az Arany Hajnalt, hanem politikai. Így 1902. januárjában, Florence minden olyan szálat elszakított, mely még az Arany Hajnalhoz kötötte.
Utolsó Mágikus műveként Florence, Olivia Shakespear társaságában megírt és bemutatott két egyiptomi darabot, melyek címe, The Beloved of Hathor (A szeretett Hathor), és Shrine of the Golden Hawk (Az Arany Sólyom Oltára). Ezek kétségtelenül Mathers Ízisz Rítusának példájára íródtak, és Egyiptomban játszódnak. Az első a földi szerelem és a szellemi bölcsesség örök harcáról szól, és kiegyenlítésük megvalósításáról. A második bemutatja Heru Talizmánja megteremtésének mágikus művészetét, ahol a Kereső, akit Florence személyesített meg, a valódi élő Talizmánná válik, és így elnyeri Heru Bölcsességének ajándékát.

A következő években Florence folytatta színészi karrierjét. Még Amerikában is fellépett, 1907-ben, verses felolvasásokat tartott zsoltáraiból. Yeats és Shaw is hitt abban, hogy nagyszerű sikereket érhet el, de 1912-től művészi karrierje megfakult, szerelmei másokkal házasodtak össze, és szeretett Golden Dawn-ja zűrzavaros volt. Visszatérve eredeti foglalkozásához, elfogadott egy tanítói állást Ceylonban, ahol senki sem láthatta szépsége elhalványulását. Néhány évvel később mellrákot diagnosztizáltak nála, és le kellett amputálni a mellét. Írt Yeats-nek erről, és úgy mutatta be magát, mint akinek van egy páfrány alakú sebe. Yeats sok levelet írt neki, mivel tudta, hogy csak kevés ideje van hátra. Két hónappal később elhunyt, teljesen egyedül, a Colombo Kórházban. Hindu szokás szerint elhamvasztották, és hamvait a szent folyóba szórták.később mellrákot diagnosztizáltak nála, és le kellett amputálni a mellét. Írt Yeats-nek erről, és úgy mutatta be magát, mint akinek van egy páfrány alakú sebe. Yeats sok levelet írt neki, mivel tudta, hogy csak kevés ideje van hátra. Két hónappal később elhunyt, teljesen egyedül, a Colombo Kórházban. Hindu szokás szerint elhamvasztották, és hamvait a szent folyóba szórták.

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok
Házhoz szállítás
Kövess minket!

Ügyfélszolgálat