Termékek Menü

Csakra

Csakra

               Csakra

                                  Lényeg és jelentés

 

A mantra praktikák közvetlen kapcsolatban állnak a jógatan sokat idézett lotussenjével, a csakrával, a tschakrammal is; chakkának vagy padmának is nevezik, magyarul: kerék, kerékszerű, keringő erőközpontok az étertestben, mely megegyezik a fizikai test uralkodó szerveivel és idegplexusával.

Többnyire hét főcsakráról beszélnek, de az éteri erőörvényt rendszerint elhallgatják. Még C. W. Leadbeater is – az egyébként nagyszerű könyvében – csak hét csakráról beszél.

A csakra befolyásolja az egészséget, a karaktert, az adottságokat és a metafizikai fejlődést. A mágikus képességek (ma szívesen deklarálják pszi-erőként) és a misztikus állapot a csakra fejlődésével kéz a kézben jár. Az abnormális, szexuális bűnözők, a tudatlan erőszakos emberek, akik rontó szándékaikat másokra kényszerítik, de a jóságot árasztó önzetlen emberek, akik az emberiséget szolgálják, míg a samadhiban vannak és szellemben újjászülettek, a csakráik mindenkori funkciójának köszönhetik félrecsúszott vagy kívánatos tulajdonságaikat.

Az alapközpont a hátgerinc alapján a farokcsontszövet fölött található tőcsakra, ami az urogenitális szerveket, a vesét, a húgyhólyagot, a nemi szervet befolyásolja. Alap-, far- vagy szexuális központként ismert, a szanszkritban muladharának nevezik. Tisztán láthatóan tüzes naracsvörösen sugárzik, mint négy küllő vagy levél. Néha – jelképesen – lángoló keresztként is ábrázolják. Ez rejtett utalás az itt szunnyadó kígyóerőre, a kundalinire.

A swadhistana (vagy svadhisthana) a következő. Ez a némelyek által agyonhallgatott csakra a szexuális zóna környékén, az alhason található. A bélcsatornát uralja, a hasi szerv vérellátásáról gondoskodik, és szabályozza annak tevékenységét. A muladharával bizonyos mértékben kettős csakrát képez. A mágikus praxisban jelentős feladata van, kiváltképpen a tantrikus szexuális mágiában, amiről hamisan állítják, hogy fekete mágia lenne. Ennek a csakrának a hibás működése néha szexuális anomáliához vezet. Noha Leadbeater a swadhistanát az élen említi, állítólagos veszélyes karaktere miatt közelebbi felvilágosítással tartozik.

Leadbeaternél ennek a helyén található a lépcsakra. A hagyományos indiai jegyzetekben furcsa módon nem nevezik meg, jóllehet ez is a swadhistana. Ez egy különös hézag, annál is inkább, mert éppen a lépcsakrához – amennyiben hitelt adunk Leadbeaternek – egy egyenesen életfontosságú funkció tartozik: „A vitális kipuhatolása, szétosztása és elosztása, melyet a Naptól fogadunk”. Az ebben a csakrában áramló vitalitás a test hasznos állapotává változik. Egy olyan képesség, mely öregkorban fokozatosan kimerül, aminek az életerő eltűnése a következménye. Aki legyengül, akaratlanul is hajlani fog a vámpírizmusra, magába szívja mások életerejét, különösen a gyerekekét és a fiatalokét.

Ez a csakra a lépközpont fölött kering, szoros viszonyban a lépszövettel, és hat küllőre oszlik. Jó működésnél vörösben, narancssárgán, sárgán, zölden, kéken és ibolyakéken sugárzik. A látnokok ezt a fényességet a Nap izzásához hasonlítják. Azok az írások, melyekből hiányzik a lépcsakra, a swadhistanát hatlevelű lótuszként jellemzik. Nagyon jelentős a lépcsakra a mágiában. Az imagospúria képzésénél a kísérleti személy az ehhez szükséges ódot a léptájékból vonja ki. Ez a csakra repülőálmokat ébreszt és elősegíti az asztrális vándorlást.

A manipurának, manipurakának, a köldök- vagy gyomorcsakrának is megvan a helye, a neve is mutatja, hogy a köldök-gyomortájékon a hasi idegközpont fölött van. A gyomron kívül uralja a májat, a lépet és a hasnyálmirigyet. Ezenfelül megegyezik a mellékvesével, a test adrenalin háztartásának annyira fontos szervével.

A tíz küllőmezeje változatos vörösben, zöldben látható a tisztánlátók számára. Itt szunnyad a tumo-erő, a pszichikai hő, a misztikus tűz. A manipura befolyásolja az érzelmi életet. Ezért áll gyakran kapcsolatban az érzelmi- vagy érzéscsakrákkal. Idegi gyomorbajoknál és a szimpatikus idegek túlfeszítése esetén a manipura kezelése ajánlott. A legpraktikusabb ód-elvonással, ód-csökkentéssel egy szakértő ingás ellenőrzése alatt. Eléggé felébresztve az érzelmi csakra tehetséget ad a jó és a rossz megkülönböztetésére, és asztrális befolyás esetén – aminek az érzékenyek néha ki vannak téve – a megfelelő reagálásra. A felismerésre is képessé tesz, hogy „mi a szerepe az állatoknak, a növényeknek, a köveknek, a fémeknek, az atmoszférikus jelenségeknek stb. a természet háztartásában”. Az érett köldökcsakrájú ember képes betegségeket diagnosztizálni és gyógyítani. Az idő folyamán pedig kifejlődik az éteri birodalom látnoki érzékelésének képessége is.

Az anahata, a szívcsakra a szívért és a vele kapcsolatos körforgásért felelős. Szoros viszonyban áll a csecsemőmiriggyel és a plexus cardiacusszal. Befolyással bír mind a hasi idegszövetre, mind általában a vegetatív rendszerre. A szívcsakra túlfeszített működése néha idegi szívbajokban mutatkozik meg. Egészében a megnevezett szervrendszer aktiválását okozza. Növeli a vérellátást, és az egész szervezetet megnyugtatja a pránaszállítással.

Tizenkét szirmú mezőkben csoportosul és ragyogó aranysárgában sugárzik.

A jól fejlett szívcsakra lehetővé teszi a beleérzést a természet és az élet ritmusába, megnövelheti a tisztánlátást és a tisztánhallást; persze ezen nem a többnyire nagyon zavaros médiát értjük. Itt az érettség foka a döntő. Teljesen kiképezve a szívlótusz lehetővé teszi mások érzelmi típusának felismerését, továbbá „bizonyos erőt az állatoknál és a növényeknél”. Továbbá az anahata dönt a lelki melegségről és a lelki hidegségről. Ha jól működik, együttérzővé tesz a barátok és mások bajaival szemben, néha olyan erősen, hogy az idegen fájdalmát a saját testünkön érezzük. Azzal a véleménnyel is találkozunk, hogy a nehézségi erő befolyásolására is képes.

A vishudha vagy vishudda csakra a gégefőközpont, a pajzsmirigy és a plexus laryngeus fölött a pajzsmirigy és a légzőszervek tevékenységét aktiválja, támogatja a vérellátást és a prána szállítását.

A gégefőlótusz tizenhat ezüst küllőt vagy szirmot számlál, ami „a holdfényben fodrozódó vízre” emlékeztet, benne a kék és a zöld adja a tónust. A „belső szó ébresztése” erősíti a tevékenységét. Rudolf Steiner szerint egy harmonikusan fejlett nyakcsakra „mély betekintést ad a természeti jelenségek törvényébe”, és olyan helyzetbe hozza az embert, hogy átláthatja egy másik lelki lény gondolkodásmódját. Megfelelően ébresztve a nyaklótusz mély belső életet mutat, és átfogó tisztítófolyamatot indít fizikai és etikai értelemben egyaránt. A tisztánlátás az éteri és az asztrális rezgések területén is megnövekszik.

Pontosabban a vishudha egy dupla csakra elülső része, melynek hátulsó része a nyak fölött kering. Ez a Leadbeatertől és másoktól meg nem nevezett nyak- vagy halálcsakra kapcsolatban áll a kisaggyal. Továbbá létezik összefüggés a nyak- és a tőcsakra közt is. Kiváltképpen a dalnok és a szónok függ az éteri nyakközpont állapotától; másrészt a hangok hatalma kedvezően hat erre a tschakramra, amit a mantrák bizonyíthatnak.

Az adjna vagy ajna, a homlok-, frontális- vagy akaratcsakra, a finomanyagú test tudatközpontja. A szemöldöktájékon kering, olyan hely, aminek az okkult praxis nagy figyelmet szentel. A hipofízissel, a rostacsont vákuummal, a nyálkatesttel és a verőérszövettel kapcsolatban hat. Kapcsolatban áll a harmadik szemmel, a „bölcsességszemmel”, azaz a „tudás szemével” is. Az éber tudat és a teremtő erő áll a befolyása alatt, és benne van „a biológiai emberek atmanná, purushává, spirituális emberré fejlődésének” lehetősége is. Az individuális tudat is kozmikussá nőhet. Gyakorlatokkal aktiválható „a személy intellektuális, ítéletszerű, teremtő, asszociatív ereje”.

A tisztánlátó előtt az ajna két félre osztottnak látszik, habár negyvennyolc küllőre tagolódik: erős rózsapiros sárga beütéssel látható az egyik oldalon, a másikon lila és kék.

A homloklótuszt a koncentrációs erő és az akaratimpulzus éteri centralizációs pontjának is nevezik. A hipnotizőrnek ez fontos utalás. A homlokcsakra az akaratimpulzusról dönt. Túlműködésekor, főleg, ha még alulfejlett érzelemcsakra is kapcsolódik hozzá, brutális erőszakos természethez is vezethet. A szexuális csakra egyidejű túlműködésénél fennáll a szexuális erőszak veszélye. Harmonikusan teljesen kibontakozva képessé tesz „a szó mágiájára”, és megajándékoz a térbeli és időbeli látnokság tehetségével, továbbá éber állapotú víziókkal.

Az éterközpont felébresztése a nyakig már képessé tesz arra, hogy „az anyag négy területén ténykedjen valaki”. „Olyan figyelemreméltó ez az erő, mégsem hasonlítható össze azzal a tudattágítással, amit a homlokcsakra ébresztésével nyerhetünk”. Nevezetesen: „a kimondott szó parancsoló erejét, a test felszabadítását az anyagtól és az újjászületést”. (Fontos utalás a mantra gyakorlóknak!)

A sahasrara, avagy intuíciós csakra a fejtetőzóna felett lebeg, ismerőinek „a szent szellem magas ülése”. Ezerszirmú lótusz néven is ismerik, mivel küllőmezőinek száma e számnak felel meg. Két körre tagolódik; a külső körnek kilencszázhatvanhat küllője van, a belsőnek tizenkettő. A fejtetőcsakra szorosan együttműködik az agykéreggel és a tobozmiriggyel, azzal a legendákkal övezett szervvel, amiről hallottuk, hogy a lemúriaiak távoli napjain, a harmadik tőfaj korában harmadik szemként létezhetett, mégpedig fent a fejtetőponton, egyfajta antennaként; az akkori embereknek lehetővé tette, hogy környezetük dolgait élesebben, érthetőbben fogadják. Az egyszemű küklopsz gyenge emlékeztetője ennek. Ez a harmadik szem az idő múlásával visszahúzódott az agy mélyére, belőle lett a mai tobozmirigy. Kapcsolatban áll a legfőbb csakrával, „mennyei atyánk helyének” számít, az atmikusé az isteni szikra benne.

A fejtető lótusz teljesen kibontakozva az egész koponya tetejét elfoglalja, és az egyébként csésze alakú bemélyedés helyett koronaformán kidomborodik. A sahasrara működésbe hozásának meg kell előznie más éterörvények felébresztését, hiszen ez a legfőbb beteljesedést jelenti. Az utolsó megtett út a misztikus ösvényen, amit csak kevesek járhatnak be, de minden halandónak ez a jövendőbeli célja.

Mihelyst a kundalini, a tőbázisnál szunnyadó kígyóerő minden központot átégetve felemelkedik, és a sahasrarában tartósan elfoglalja a lakhelyét, az ezerszirmú megteremti a befejezett istenemberséget, az emberi fejlődés lehetőségének legfelső fokát.

A fejtető lótusznak tulajdonítják, hogy elhozza a végső felszabadulást, létrehozza a befejezett emberi lényt, és behatol a szellemi terület legmélyére, ami a Földhöz tartozó anyag négy területén túl fekszik. A befejezett ember a tudatát képes a testből valahová máshová helyezni, mégis a tudatánál maradni alvásban.

A sahasrara – így mondják – összeköt minden kozmikus erővel. Koncentráljunk erre a csakrára, így emelkedik meg a képesség, ami az unio mysticához vezet!

Sahasrarából a »szó« az „egész testet rezonáns rezgésbe helyezi”. A »szóra« a szféralogosz (Ishvara, Jehosva, Jézus) rezonanciájaként gondolnak. „Egy dallam a felső világból, ami a konszenzust, a fensőbb jógiállapotot okozza.”

Ez a grandiózus jövőkép. Még további hat, a praxishoz, különösen a mantrához, lényeges éterközponttal kell foglalkoznunk, ami többnyire megemlítetlen marad.

Ott van mindenekelőtt a kéz belső felülete felett lengő kézcsakra. Felveszi és kisugározza a finomanyagot. Gondoljunk a magnetizőr tevékenységére, akinek a keze gyógyító fluidumot áraszt, vagy a tenyér jelentőségére a nap- és a holdprána felvételénél, a rúna finomerő folyamánál, és a mantramisztika sokféle praktikájánál.

Továbbá nem kevésbé fontos a lábfejcsakra, mely a földerővel köt össze minket. Talp- vagy ültetőcsakrának is nevezik. Túlnyomórészt beszívó tendenciája van, de a felülről beáramló fluidumot levezeti a földbe. A lábfejcsakra erősen reagál a földsugárzásra, és a „Földszellem” éteri erejét hozzánk vezeti.

Az ültető központtal együtt hat a térdcsakra. A lábfejközpontból felszívott földáramot vezeti tovább. Elmondhatjuk róla, hogy úgy működik, mint egy transzformátor, „ami a beáramló földerőt részekre lefojtja, és adagolja”. Elégtelen működésekor nem, vagy csak elégtelenül képes rá, „hogy az éteri kapcsolatot a földdel fenntartsa; ami egészségkárosodáshoz vezethet”.

A lábfej- és a térdcsakra, a plexus pedalis és a plexus genialis Peryt Shounál egyenlő a kézcsakrával, a mantra praxisban pedig egyszerűen nem különböztethető meg. Sok jógagyakorlatra, rúnapraktikára, nem utolsósorban a hangmisztikára ugyanez érvényes. Így néhány gesztus és póz érthetőbb lesz. Például a buddhaülés mélyebb jelentése szimbolikus, mert konkrét felfogásban a „földszellem” beáramlása tájékán fekszik.

De még ennyi csakra sem meríti ki a teljességet. Ott van még a fejben található hét mestercsakra, a hét főcsakra irányító központja, amiről Madame Blavatsky csak jelzésképpen beszél. A szájban, a szájpadlás közelében van még egy másodlagos éterközpont, a szájpadláscsakra, amit túlnyomórészt a mantragyakorlatoknál említenek; mindenekelőtt akkor, ha az R mássalhangzó uralkodik. Továbbá egy másodlagos szívcsakra is szóba kerülhet.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok