Termékek Menü

A titkos tudás enciklopédiája

A titkos tudás enciklopédiája Mivel az okkultizmus a rejtett világokkal foglalkozik, a világegyetem okkultisták által megtervezett modelljei igen különböznek az evilági tudás megszokott modelljeitől. A hétköznapi tudás hajalmos arra, hogy úgy foglalkozzon magával, mint az egyetlen látható világgal, amelynek az emberi test fontos részét alkotja. Az okkultisták azonban azt állítják, hogy három világ létezik – az angyalok, az ember és a démonok világa.

Éppúgy, ahogy az angyalok és démonok normális körülmények között láthatatlanok ,és csak kivételes körülmények között jelennek meg az embernek, ugyanúgy igaz, hogy az ember is láthatatlan. Ez egy jelentős okkult tanítás, hogy mi mindannyian láthatatlanok vagyunk: ami körülöttünk látható – a testünk – az a legcsekélyebb jelentőséggel bír a magunk szempontjából. Az okkultisták szerint, ami a legnagyobb jelentőséggel bír az embert illetően, az a láthatatlan szellemi testek.

Az ember az angyalok és démonok világa között áll, és egyikhez is tartozik, meg a másikhoz is. A misztikus hagyomány szerint az ember imával kapcsolatot teremthet az angyalokkal; a démonokkal is kapcsolatot teremthet megidézésekkel  – mindazonáltal az okkult rendszerek fenntartják, hogy szerfelett veszélyes megkísérelni felébreszteni a démonokat megfelelő előkészület nélkül. Az ókori időkben létezett egy papi mesterség, amelynek kötelességei közé tartozott az ima és a megidézés. Az imát rendszerint a templomban tartották, amelyeket úgy terveztek meg, hogy lehetővé tegyék az isteneknek és az angyal-lényeknek, hogy a mennyből alászálljanak a földi síkra. A démonok megidézését egy különlegesen kialakított földalatti barlangban, úgynevezett nekromanteionban végezték.

A középkori okkultisták kitartottak amellett, hogy a föld feletti szellemi világ tele van angyali lényekkel – ott azt állították, több angyal van, mint ahány milliárd csillag. Ez a szellemi vagy éteri űr visszhangozza a csodás mennyei zene hangját is és telítve van a felsőbb földöntúli szépség színeivel. Természetesen az okkultisták elismerték, hogy az angyalok és a színek a beavatottak kivételével mindenki számára láthatatlanok, mint ahogy a szférák zenéje sem hallható, csak a leghozzáértőbbek számára. Ez nem tartotta vissza attól a festőművészeket, hogy földi színekkel ábrázolják ennek a spirituális zenének a titkos geometriáját, és a filozófusokat sem tudta lebeszélni arról, hogy részletes listákat készítsenek az angyalok neveiről, vagyis a mennyei hierarchiáról.

Egy meghökkentő kép arról, amit gyakran a létezés láncának neveznek, amely a legmagasabb szférákról lógott le, ahol Isten lakott, le egészen a földig, Robert Fludd egy okkult és kabbalisztikus tanról szóló könyvéből való. Az emberalak ezen a metszeten anima mundi vagy a Világ lelke, az isteni lényeg megtestesülése, amely az összes teremtett dolgot egyesíti. Ez a meztelen nő egyaránt képviseli a világ lelkét és az őstípusos embert. Szó szerint egyensúlyban áll a magasabb és alacsonyabb szintű birodalom közt, mert jobb keze hozzá van láncolva Istenhez (a felhőben olvasható Isten neve héber betűkkel), miközben bal kezében egy láncot tart, amely hozzá van kötve egy majomhoz, amely az ő létének alacsonyabb szintjét képviseli, egy fecsegő majmot, amely ott lakozik minden emberben.

Anima Mundi körül látható a mennyei hierarchiák sora, vagyis az angyalokkilenc-rendje. Az okkult hagyományban ezek össze vannak kapcsolódva a bolygószférákkal, amelyekről úgy hitték, hogy óriási körökben forognak a Föld körül. Minden szférának volt egy angyali lényekből álló csoportja, vagy mennyei hierarchiája, akik felelősek voltak a saját rendkívüli szférájuk aktivitásáért. A nevüket rendszerint latinul vagy héberül jegyezték le, de néha görög neveket kaptak. Minden egyes tevékenység a bolygók egyikével vagy az állatövi képességekkel kapcsolódott össze.

Az első szféra azoké a keburoké volt, akik az állatövi szférát uralták. A második szféra azoké a szefároké volt, akik az állócsillagok szférája felett uralkodtak. A harmadik szféra azoké a tronesé (vagy trónoké) volt, akik Szaturnusz szféráját uralták. A negyedik szféra azoké a kyriotetesé vagy uralmaké volt, akik Jupiter szféráját uralták. Az ötödik szféra azoké a dynamisé vagy virtutesé volt, akik Mars szférája felett uralkodtak. A hatodik szféra azé az exsusiaié vagy potestatesé (hatalmak) volt, akik a Nap szféráját uralták. A hetedik szféra azoké az archaié vagy fejedelemségeké volt, akik Vénusz szféráját uralták. A nyolcadik szféra azoké az arkangyaloké volt, akik Merkúr szférája felett uralkodtak, míg a kilencedik szféra azokhoz az angyalokhoz tartozott, akik a Hold szféráját uralták. A Föld felett uralkodó embert nevezik néha a tizedik hierarchiának. Míg az emberiség a rendek legalsó szintjén foglal helyet, az érdekes dolog az, hogy a létezés eme óriási létrájának tevékenységei arra irányulnak, hogy biztosítsák, hogy az emberek világa rátaláljon saját evolúciójának beteljesülésére. (részlet)

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok