Beavatási szintek

Beavatási szintek

          Beavatási szintek

Azután, hogy elkötelezetté váltak, minden tamangi sámánnak gurut kell keresnie, hogy beavatást nyerjenek. A beavatás egy olyan folyamat, amely magába foglalja a mitológia tanát és a szertartások módszereinek és technikáinak elsajátítását, ideértve a transzállapotokat is. Bhirendrával és annak öt segítőjével kapcsolatban megfigyeltem, hogy a guru mint pszichoterapeuta működik közre, aki a beavatott számára elmagyarázza annak álmait, hallucinációit és rohamait, valamint besorolja őt a beavatási rendszer kontextusába. A reszketés, mint a megszállottság előjele kerül beazonosításra, míg a víziók és álmok a mitológiába és a hit rendszerének más aspektusaiba sorolandók be. Gyakran azt konstatálták, hogy a sámán saját kliensével kapcsolatban, mint

pszichiáter működik közre (Lederer 1973: Lévi-Strauss 1963; Moerman 1979). Ugyanez érvényes a tanítványaival való kapcsolatára is.

A sámán tanítása magába foglalja a transzállapotok szándékos előidézését. A guru számos megtisztuló szertartást hajt végre, amelyek során a novícius dobon játszik, hogy megszállottságot vagy látomásszerű állapotokat idézzen elő. Minden nagyobb gyógyító szertartás alkalmával a tanítványok mítoszokat énekelnek együtt a guruval és az istenekhez imádkoznak, hogy megszállják őket. Az ellenőrzést azonban csak fokozatosan érik el.

A tamangi beavatási folyamatnak négy fázisa van. Minden fázis vagy beavatási fokozat a novícius számára egyre több tudást igényel. Az első fázis az elhivatottság. Itt a megszállottság akaratlan. Amint már említettük, ebben a fázisban a beavatott állapotát „bolond megszállottságnak” írhatjuk le.

A második fázis (iha khreba) a beavatott emberi guru általi tanításával veszi kezdetét, aki felkészíti őt a guru púdzse végrehajtására, amelyben elbeszélget azzal a szellemmel, amely révén a beavatott megszállottá válik (oltalmazó guru), és önmagával azonosul a beavatott közbenjárása révén. Bhirendra elmagyarázta, hogy a szertartás folyamán az emberi guru először dobon játszik, és novícius oltalmazó szelleme által megszállottá válik. Minden egyes alkalommal, amikor megszállott, a guru igyekszik a beavatottra átruházni a szellemet, vagy oly módon, hogy átadja neki a dobot vagy két dobot használ, amennyiben azok rendelkezésére állnak. A novícius minden egyes átruházási kísérlet során mérsékelten reszkethet mindaddig, amíg a szellem „meg nem üti” vagyis amíg a hatalmába nem keríti. Akkor nagyon erősen megremeg. A szertartás célja nem teljesül, amíg a lény nem beszélget el a tanítvánnyal és nem azonosítja önmagát. Formálisan azért kerül sor a guru púdzsa végrehajtására, hogy megkerüljön az a lény, amely a novíciust megszállta, és ez az identifikáció akkor kerül végrehajtásra, ha a beavatott a megszállottság transzállapotába jut. Ekkor a szellem átveszi a mukhíja gurua (belső guru) funkcióját, és meglátogatja a jelöltet annak álmaiban, hogy bemutassa az összes szellemnek, akik felett az elhunyt sámán életében uralkodott. Egyidejűleg ez történik a bombo tanításával is.

A második fázisban tehát nagyobb ellenőrzéshez jut a megszállottság állapota felett. A tanítvány elkezdi megtanulni, hogyan hívhatja segítségül oltalmazó szellemét, hogy azt tudatosan megszállja. A novícius még teljes mértékben nem tartja az ellenőrzése alatt, és időnként értelmet szavakat dünnyög. Ezt a fázist mint a „guru által irányított létet” vagy „guru a vállon” állapotot írhatjuk le. És amikor a megszállottság véghezvitelre kerül és az emberi guru segítségével véget ér, akkor a megszállottság állapota még nem eléggé ellenőrzött ahhoz, hogy alkalmazható legyen a szertartásokon.

A beavatás harmadik fázisában, számos megtisztuló szertartás és a guru púdzsa végrehajtása után a megszállottság egy jobban ellenőrzött formáját (iha khresi) lehet elérni. A beavatott ellenőrzést nyer az istenek felett, tehát képes felhasználni azok erejét a szertartások végrehajtása során. Ebben a stádiumban az oltalmazó guru érthető módon a sámán közvetítésével szólal meg. Ez már nem számít összefüggéstelen beszédnek, kacagásnak vagy egyszavas megnyilvánulásnak. Tehát a bombo már képes diagnosztizálni és másfajta jóslatokat véghezvinni. Az istenek és a szellemek segítségével, amelyek felett ellenőrzést szerzett, és a rituális módszerek és mítoszok ismeretei révén, amelyeket a gurutól sajátított el, végrehajthatja a gyógyító szertartásokat. A beavatott ekkor válik sámánná.

Sok bombo valójában nem lépi át ezt a szintet. Ez az ellenőrzés stádiuma, amelyben nagyon fontos, amint már elmondtam, hogy különbséget tenni a patológiai és ellenőrzött megszállottság között. Ezt az eltérést a bombo oly módon fejezi ki, hogy ekkor „elmegy a guruhoz”, amivel azt fejezik ki, hogy megváltozott a kapcsolat: a sámán ekkor válik a szellemek uralkodójává, csakúgy mint azon betegségek urává, amelyek kezdetben őt sújtották.

Érdekes, hogy a fokozatos beavatás megfelel a tamangik három emberi lélekről alkotott elképzeléséről, amelyekről úgy gondolják, hogy a szolár plexusban, szívben és a fejtetőn helyezkednek el. A bombo remegésről azt állítják, hogy azt egy alacsonyabb lélek (sem csang) okozza, amely a bombo által varázslatokhoz használt harag erejét testesíti meg.

Amikor az ember meghal, ez a lélek a Földön marad és gonosz szellemként tevékenykedik tovább. Amikor a novícius először lesz megszállott, akkor egy alacsonyabb szellem aktiválódik, és ő az első lélek, amely felett uralkodni kell. Ezt a szívlélek (jidam bhla), együttérzés és beszéd lelke hajtja végre, amely akkor aktiválódik, ha a mukhíja guru annak a beavatottnak közbenjárására szólal meg, akit megszállt.

A harmadik lélek (cse wa) mint a két szem között elhelyezkedő fény kerül leírásra. Ez a tudat fénye és úgyszintén egy olyan fény, amely a szemből sugárzik ki. Ha ellenőrzött, akkor a sámánizmusról az járja, hogy elérte a legnagyobb hatalmat, amelyet a beavatás révén csak elnyerni lehet (ti sal borba (ti sal, tudatvesztés; borba, kimenni – a szerző megjegyzése)). E szinten a bombo cse wa lelke mágikus repülésre szánhatja el magát. A sámán képes a lelkével egyetemben a mennybe menni és az alvilágba aláereszkedni. E szinten az elnagyolt látomások világos víziókkal helyettesítettek.

A beavatás végső célja két fázisban, két szertartás alkalmazásával következik be: a pho wang lun és gufa (nepáli nyelven) ceremónia révén. A pho kifejezésnek sok jelentése van. Bhirendra gyakran azonosult a cse wa lélekkel; máskor a hajcsomóval, amit a sámánok a tarkójukon viseltek, azon a helyen, amelyről azt hitték, hogy az a sakti mukhíja gurua. Hogy a cse wa lélek elhagyhassa a lelket, a fej tetején, a fontanalén ki kell tárulnia a „mennyei kapunak”. A bombok halálának pillanatában jellemző a hajcsomó előre csúszása a „mennyei kapuhoz”, tehát a cse wa lélek elhagyhatja a bombo testét és az oltalmazó szellemmel együtt a mennybe mehet, ahol a bombokat jó és rossz cselekedeteik alapján osztályozzák, aminek révén meghatározzák azok jövőbeni újjászületését. Ez a szertartás mint a „félretett pho” vált ismertté. Hasonló rituális manipuláció ismétlődik meg a pho wang lung folyamán, ami ugyanolyan jelentéssel bír – a bombok számára lehetővé teszi a lélek kíséretében és saját mukhíja gurua oltalma alatt történő utazását. Ebben az esetben tehát egyenlőségjelet tehetünk a halál során különváló lelkek és a beavatások között. A pho wang lung végrehajtása után azt járja a beavatottról, hogy „elérte a phot”, ezért világos víziókkal rendelkezik.

Gufa a bombo végső beavatása. Ez lényegében véve egy felmenetel a legmagasabb mennybe. És jóllehet a „gufa” szó nepáli nyelven „barlangot” jelent, valójában a gufa jelentése nem barlang; ez valamiféle rizsszalmából készített üres viskó, amelyet négy hosszú póznára építettek és általában véve magtárnak használtak. Bhirendra megmagyarázta, hogy a gufa temetőkben épült és a Damoklész fájának több száz fehér virága (marling mendo (Oroxylum indicum – a szerző megjegyzése) díszíti. A gufába hétfokú létra vezet, amelyek mint axis mundi szolgálnak, vagyis a mennybe vezetnek, és minden létrafok a mennyország egy-egy szintjét szimbolizálja.

A gufa felszentelése a kilencedik létrafok felett történik és hét napig tart, amelynek során a szertartásos fehér ruhába öltözött és fejét pávatollakkal fedő beavatott bombo folyamatosan dobol. Egy kis vízre és ételre van szüksége, amelyet a guru hord fel neki, akivel az első nap után egy szót sem vált. Első nap a guru a gufában marad a novíciussal. Elismétlik a mantrát, amelyre a beavatottnak azért lesz szüksége, hogy megidézhesse az isteneket és elűzhesse azokat a gonosz szellemeket, akikkel összetalálkozik. Egész nap és éjszaka dobolnak, énekelnek és az istenekhez fohászkodnak, hogy azok megszállják őket. A novícius ezt a folyamatot egymaga további hat napon keresztül folytatja. Ez idő alatt a beavatott rendelkezik az általa uralt szellemek víziójával.

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok
Házhoz szállítás
Kövess minket!

Ügyfélszolgálat