Asztrálvámpír

Asztrálvámpír

       Asztrálvámpír – asztrálvérfarkas

 

Ezek az asztrális képződmények a legrosszabbak a korábbi primitív ősfajok maradványai közül, oly mélyre süllyedtek életfelfogásukban, hogy inkarnációs fejlődésükben még végtelenül nagy távolságot kell megtenniük. Részben közvetlen kapcsolatban állnak naprendszerünk vagy szomszédos világrendszerek magasabb démoni intelligenciáival is. Az asztrálvámpírok csak kiszívással táplálkoznak és vonzza őket az alacsonyabb fizikai, emberi és állati életerő, valamint az életéter, ami kifejezetten a vérhez és a spermához kötődik.
Gregorius „Exorial" című regényében az alábbiakat írta a vámpírjelenség mágiájáról:

„A vámpírszerű asztrállényeknek szükségük van a fenntartásukra, létezésre és láthatóvá válásra, odikus és fluidális erőre. Egy ilyen lény először is egyszer manifesztálódott az asztrálsíkon, tehát éteri fényben lebeg, így arra törekszik, hogy fenntarthassa ezt az állapotot. Mindenféle lehetséges módon megpróbálja asztrálszervezetét táplálni, és erőt belevezetni. Ezt a tápanyagot a legkönnyebben a fizikai síkról szerezheti be, és mindenekelőtt az emberek éteri kisugárzásában találhatja meg, melyben elkülönül a mirigyváladéka, tehát az izzadság, a sperma és főként a vér éteri esszenciájában.
Így lesz egy ilyen lény, akinek ehhez elegendő idő és alkalom áll a rendelkezésére, egyre erősebb és hamarosan annyira szilárddá válik, hogy már nem lesz az a hely és idő, mely lekötné.
        Mivel ez a folyamat egy másik dimenzióban játszódik le, itt minden orvosi és egyéb segédeszköz csődöt mond. Egy idő után egy asztrálvámpírral reperkúzióban álló ember erővesztesége túlzottan nagy lesz és általános testi kimerültségben hal meg. A nedvek fluidvesztése kedvez az önmérgezésnek, a mirigyek stagnálni kezdenek, a legfontosabb szervekben bénulási jelenségek lépnek fel, mindenekelőtt a szívet és a lépet vonja együttes szenvedésbe.
Az asztrálvámpír az asztrálfény legerősebb rezgésében tartózkodik, majdnem mindig az a tendencia, hogy megint a fizikai síkon táplálkoznak, és megint megpróbálnak némi erőből ismét materializálódni."
        Egy fizikai vámpír újbóli fizikai síkra történő inkarnációra törekszik. Az okkult tanítás kimondja, hogy nagyon ritka esetekben, effajta lényeknek sikerül, megint a fizikai síkra hatolni, melyben nemcsak idegen oderőt használnak, hanem arra is képesek, ami a sajátjuk – holtak –, hogy organikus testet tökéletesen felélesszenek.
Ennek a testi halálnak a teljes legyőzése természetesen csak nagyon kedvező körülmények között sikerülhet, mindenekelőtt akkor, ha a lény az inkarnációs tan szerint már nagyon öreg és egy különleges mágiával rendelkezik, amit az évezredek folyamán a különböző életekben gyűjtött.
Ez a fejtegetés az úgynevezett asztrálvámpírok létéről teljesen megegyezőnek találtatott az elhunyt szellemekről történt kijelentésével, amit Franchezzo könyvében: „Egy vándor a szellemek földjén", a holtak túlvilágáról szóló élménybeszámolóban találni:
       „A vámpírok szellemek, akiknek egy földi létük volt, és ezzel annyira visszaéltek, hogy egy asztrális üregbe börtönözték be őt. Elvonja a férfiak és nők fizikai életelemét, hogy ezáltal önmagát életben tarthassa, és hogy a sokkal mélyebb szférába való süllyedéstől megmenekülhessen. Ez a lény minden erejével az asztrális üregében lóg és életének meghosszabbítását keresi; éppen úgy, ahogy egy gyakran meghalni nem akaró rossz lelkiismeretű ember, mivel retteg, hogy fizikai testétől való elválása után a sötétség ismeretlen mélységébe fog süllyedni, és retteg a süllyedéstől. Az állati és az asztrális élet állandó megújulása lehetővé teszi ezeknek a vámpíroknak, hogy gyakran évszázadokig lényük jelen lehessen a Földön."
       Mégis idézzük ismét Gregoriust, a mágia nagymesterét ebben a témában:
      „Az ember mágikus tudása és képessége sosem megy veszendőbe és túlél minden inkarnációt, mert ez egy szükséges feltétele a megkötő Földszellem teljes legyőzésének.
    Egy asztrálvámpír célja nem a Földtől való megszabadulás, hanem a haláltól összeomlott földi létének folytatása. Amennyiben segítséget kap benne más asztrállényektől, amit nehéz elképzelni, de annyi bizonyos, hogy ez a segítség egy nagy tudású mágussal vagy egy nekromantával mindenképpen lehetséges. De halandó embert efféle tudással és tapasztalattal manapság roppant ritkán lehet találni és az a főbeavatás mesterének számít.
    Az asztrálvámpír a tiszta asztrális démonok osztályába tartozik, kinek inkarnációs ritmusa csak nagy köztes tereknek vannak alávetve. Az asztrálvámpírok éteri, asztrális megjelenésükben egy mély, telten sötétvörös kisugárzással rendelkeznek."
   Az olyanfajta lényiségek, kiket asztrális vérfarkasokként jellemzünk, akik belső szerkezetükben még sokkal rosszabbak, mint a vámpírok. Ördögiek, szörnyűségesek és csak szadista és mazochista ösztönökből állnak. A titkos tanítás szerint a negyedik tőfaj maradványai, és valószínűleg mágikusan rögzültek Lemuria hanyatlásának korszakában. Minden esetre nagyon ritkán testesülnek meg és akkor is kiváltképpen néhány dél-európai fajnál, Oroszországban, Magyarországon, Szerbiában stb., mivel ezeknél a népeknél a vérkeveredés valószínűleg egy kedvező alapot képez ezeknek a lényeknek egy megtestesülésre.

(Fraternitas Mercurii Hermetis könyvtár)

 

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok
Házhoz szállítás
Kövess minket!

Ügyfélszolgálat