A Szent Kabbala

A Szent Kabbala

           A Szent Kabbala

                         A kabbalisták és munkáik.

Mindazt, a mi a Kabbalát illeti: eredetét, korát és értelmét sűrű titokzatos fátyol fedi. A modern birálatnak sikerült ugyan ezt a fátyolt különböző pontokon föllebbentenie, de talányainak valamennyiét még távolról sem oldották meg, a mi többek között abból is kitetszik, hogy a buvárok csak egynéhány részletre vonatkozólag értenek teljesen egyet. Természetesen ránk nézve a Kabbala búvárlatának csak legvalószinűbb és legjobban okadatolt eredményei bírnak értékkel. Minthogy azonban a kabbalistáknak tudományuk eredetéről szóló saját vélekedéseik sem érdektelenek, nézzük előbb ezeket. ÉNOK könyvében, az Ó-szövetség egyik legtartalmasabb és legjelentékenyebb pszeudoepigrafikus munkájában, a 7. és 8. fejezetben az angyalok bukásának, melyet MÓZES ([1. könyv] VI., 1–4.) röviden említ, részletes leírását találjuk. Erről a csodálatos eseményről ÉNOK könyve következőképen ad számot:

Történe pedig azon napokban, midőn az emberek szaporodtak vala, hogy gyönyörű szép lányok születének. És midőn az angyalok, az ég fiai, ezeket láták, szerelemre lobbanának irántuk és mondák: Jertek, válasszunk feleségeket az emberek utódai közül és nemzzünk velük gyermekeket. Ekkor így szóla SAMJAZA, az ő vezérük: Félek, hogy elijesztitek magatokat ilyen vállalkozástól és magamnak kell ily súlyos bűnért megszenvednem. Ők azonban felelének és mondák: Esküszünk valamennyien és kötelezzük magunkat kölcsönös esküvel, hogy szándékunkat meg nem változtatjuk és tervünket végrehajtjuk. Ekkor megesküvének valamennyien és kölcsönös esküvel lekö-ték magukat. 200-an voltak, a kik leszállának Ardisra, Armon-hegy csúcsára ... Ekkor feleségeket vevének, mindenik választa magának; közeledének hozzájuk és náluk lakának és megtaníták őket varázslatra, bűvölésekre és gyökerek és fák használatára .... Azonkívül AZZAZIEL megtanítá az embereket fegyverek és kések, pajzsok és mellvértek, tükrök, karpereczek és ékszerek készítésére, kendőző szerek használatára, a szemöldökök szépítésére, drága és választékos minőségű és szinű kövek használatára, úgy, hogy a világ teljesen megváltozott. Az istentelenség gyarapodott, a bűnös szerelem terjedt és vétkezének és megrontának mindenkit, a ki útjokba akadt. AMAZAROK tanítá a különféle varázslást és a gyökerek használatát; ARMERS tanítá a varázs feloldását; BARKAJAL a csillagok megfigyelését; AKIBEEL a jeleket; TAMJEL tanítá a csillagjóslást és ASARADEL a hold mozgását.

E régi forrás szerint tehát valamennyi titkos tudomány az angyaloktól származik. Mint az embereknél felsőbbrendű lények oly ismeretekkel bírnak, melyek eredetileg részükre voltak föntartva és ezért magukban véve áldásosakká lehettek. Midőn azonban az emberek az angyalok bukása következtében ez ismeretek részeseivé lettek, az azokkal való visszaélés istentelenségre és az emberi nem romlására vezetett. Különböző kabbalisták véleménye szerint a Kabbala is a bukott angyaloktól származik; az isteni dolgok megismerését tartalmazza, a mint azokat az angyalok közölték s a melyek az ó-testamentum könyveiben rejtelmes szavakkal vannak megírva. A kabbalisták törekvése oda irányul, hogy eszközöket találjanak, a melyekkel ezekből az írásokból a beléjük rejtett ismereteket kihámozhatják.

A Kabbala eredetéről szóló más regét találunk a babiloni Talmudban. Ez azt beszéli, hogy az Úr Sina-hegyén a parancsolatokon kívül sok mindent közölt MÓZES-sel, a mit csak néhány beavatottnak volt szabad tudnia. Ezek közé tartozott az a 70 legöregebb férfi, kiket MÓZES kiválasztott, hogy a nép élén álljanak. Így őrizték meg az isteni igéket szűk körön belül, szóbeli hagyomány útján. Az isteni dolgoknak ez az Istentől kinyilatkoztatott tana pedig MÓZES öt könyvében rejlik.

Mindkét leírás természetesen a mondák körébe tartozik. Nagyon későn találták ki őket, hogy a Kabbala tanait az igen régi kor és a természetfölötti eredet jellegével ruházhassák fel. Az egész ó-szövetségben nem található egyetlen egy szó sem, mely arra mutatna, hogy Istentől kinyilatkoztatott, csak egyes beavatottak számára fentartott tan volna. Azonfelül kevéssé felelne meg az isteni kinyilatkoztatás tekintélyének, ha olyan önkényes szócsavarások és magyarázgatások útján kellene azt kihámozni, mint a milyenekkel a beavatottak (Mekubalin) éltek. A történelmi eredetet illetőleg tehát megbízhatóbb támasztópontokat kell keresnünk.

Ha a Kabbala eredetéről van szó, különbséget kell tennünk a kabbalisztikus tanok és azon iratok között, a melyekben azokat feljegyezve találjuk. Kabbala ugyanis hagyományt jelent és nem fér hozzá kétség, hogy a régibb kabbalista munkák hosszú időn át szóbeli hagyomány alakjában szálltak át nemzedékről-nemzedékre és a beavatottak szűk körén belül fejlődtek tovább, míg végül az egész tan összegyűlt és egynehányan írásban megörökítették. E legrégibb munkákból ma már csak kettő van meg, a Sepher Jezirah

azaz a Teremtés könyve és a Sohar, a Fényesség. Azonban ezeken kívül még sok más is volt, a melyeknek csak neveit vagy egyes töredékeit ismerjük a későbbi kabbalista szerzők munkáiban található idézetekből. A mi szempontunkból föltétlenül ama két munka a legfontosabb s éppen azért csakis azokkal foglalkozunk.

Hogy mikor foglalták írásba a Sepher Jeziráh-t és Sohar-t, annak meghatározása bajos. Főleg Sohar-t, a főmunkát illetőleg folyt sokáig a vita. Ennek eszméi olyan homályosak, hogy az ember némi jóakarattal rokonságot találhat közötte és minden görög és keleti, bölcseleti és vallásos rendszer között. Azonfelül előadása annyira nélkülözi a rendszerességet, hogy alig hihető, miszerint az ilyen munka avval a czéllal készült volna, hogy bizonyos tanokat későbbi nemzedékekre átszármaztasson. Minthogy végül a Sohart Európában csak a XIII. században ismerték meg, midőn egy szegény zsidó, MÓZES DE LEON Spanyolországba hozta: egynémely modern biráló azt hitte, hogy maga ez a MÓZES volt a munka szerzője és hogy ez szántszándékkal tette oly titokzatossá, hogy a figyelmet magára vonja. Messze vezetne, ha az e fölfogás körül támadt tudós vitáról bővebben megemlékeznénk; ma e fölfogást tarthatatlannak tekintik. De már maga az a körülmény, hogy komoly búvárok magukévá tették ezt a fölfogást, tanusítja, hogy milyen nehéz eldönteni, hogy mikor írtak meg valamely munkat. Mégis valószinű, hogy a Sepher Jezirah és a Sohar időszámításunk második századában íródtak. A Sohar ugyanis ENOK könyvét is megemlíti; kell tehát, hogy ez régibb legyen; még pedig, a mint az meglehetős bizonyossággal kimutatható, az első Makkabeusok alatt látott napvilágot, nem sokkal DÁNIEL könyve után, mely időszámításunk előtt körülbelül 188-ban íródott. E szerint kabbalisztikus munkák nem származhatnak a Krisztus előtti kétszázadik évnél korábbi időből. Másrészt a Sohar-t a Talmud legrégibb része, a Misna is említi, mely a legrégibb zsidó hagyományokat tartalmazza. A Misnát körülbelől 189-ben Kr. u. a szentnek mondott JEHUDA gyűjtötte össze és ha ez a Sohart már említi, úgy kétségtelen, hogy akkor már megvolt. De, habár megvolt, abból még nem következik, hogy akkor már le is volt írva. Ugyanúgy, a mint később írásba foglalták, szájról-szájra szálló szóbeli hagyomány alakjában is sokáig élhetett. Mégis valószinű, hogy a szóbeli hagyomány kevéssel a Misna megírása előtt vált irott emlékké! Ezt nem lehet ugyan határozottan bebizonyítani; de igen nagy fokban valószinűvé lesz, ha a kérdést más oldalról is tekintjük, azaz történelmi eredetét és a kabbalista munkákban kifejtett eszmék fejlődését vizsgáljuk. Hogy a kabbalisták az ó-szövetségben, főleg MÓZES öt könyvében valami elrejtett értelmet kerestek, azt a Sohar világosan kimondja; e munka számos mély értelmű képben gyakran visszatér e tárgyra: Jaj az embernek, a ki a törvényben nem lát egyebet, mint egyszerű elbeszéléseket és közönséges szavakat! Ha tényleg nem tartalmazna mást, akkor napjainkban ugyanigy írhatnánk törvényt, mely méltó volna a csodálatra. Hogy közönséges szavakat találjunk, a végből csak a földi törvényhozókhoz kell fordulnunk, kiknél gyakran többet is találunk. Elégséges volna ezeket utánozni s az ő szavaik és példájuk szerint alkotni törvényt. De nem úgy van; a törvény minden szava mélyebb értelmet és titkos misztériumot rejt magában.

A törvény mondásai nem egyebek, mint a törvény öltözéke. Jaj annak, ki a törvény mezét magának a törvénynek tartja! E tekintetben így szól DÁVID: Uram nyissad fel szemeimet, hadd láthassam a csodákat törvényeden! DÁVID itt arról beszél, a mit a törvény meze fed. Vannak bolondok, kik, ha embert szép ruhában látnak, e szerint ítélik meg, pedig csak a test adja meg a ruhának az értékét; és még értékesebb a lélek. A törvénynek is megvan a maga teste. Ez amaz előírásokból áll, melyeket a törvény testének nevezhetnénk. Az egyszerű elbeszélések, melyeket közbevegyítve találni: az öltözékek, melyek a testet fedik. A nagy tömeg csak az öltözékre vagy a törvény szövegére figyel, mást nem ismer; nem látják, mi rejtőzik a ruha alatt. A fölvilágosodottabbak ellenben nem törődnek sokat a ruhával, hanem a testet nézik, melyet az eltakar. Végül a bölcsek, a legfelsőbb király szolgái, azok, a kik a Sina magaslatán laknak, csak a lélekkel foglalkoznak, mely minden egyébnek az alapja és maga a törvény. Jövendő időkben e bölcsek elő lesznek készítve arra, hogy a lélek lelkét, mely a törvényben lélekzik, láthassák.

A következőkben közelebbről szándékozunk foglalkozni azokkal a csodálatos módszerekkel, melyeket a kabbalisták használtak, hogy a törvény egyszerű szavaiból ezt a rejtett értelmet, a lelket, kiderítsék, másrészt ki fogjuk fejteni a kabbalista tan főbb elveit, melyek vizsgálódásainkra jelentőségesek. Ily módon látni fogjuk, hogy amaz eszmék, melyeket a kabbalisták az írás szavaiban elrejtve találtak, semmikép sem újak, hanem megegyeznek a különböző pogány, főleg a chaldei és perzsa vallásokban előkelő szerepet vitt eszmékkel. Ez azért érdekes, mert azt tanusítja, a kabbalista eszmék hazája Babilon. A zsidóknak a babiloni fogság tartama alatt bőven alkalmuk volt a chaldeusok bölcseletével megismerkedni; CYRUS uralkodása alatt pedig, t. i. fogságuk utolsó éveiben, nem kerülhették el, hogy a perzsák vallásos fogalmaival is meg ne ismerkedjenek. És a mit így tanultak, azt a kabbalisták, a mennyire lehetett, iparkodtak a a Jehova-tannal összeegyeztetni. Természetesen azt kell mondanunk, hogy ebben nem jártak el elég szigorúan; mert sok minden, amit az Írás szavaiból kiolvastak, közelebbi megvilágításnál meglehetős ellentétben áll a tiszta Jehova-tannal.

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok
Házhoz szállítás
Kövess minket!

Ügyfélszolgálat