A boszorkányság isten imádata és a boszorkányszombatok

A boszorkányság isten imádata és a boszorkányszombatok

    A boszorkányok isten imádata és a boszorkányszombatok

 

A boszorkányok mélyen tisztelik az ősi Anya-Istennőt és hitvesét a Szarvas Istent, akik együtt kormányozzák a világegyetemet. Ezek az istenségek az anya és apa figurái, akik boldogságot hoznak, ha elégedettek, de kétség kívül büntetnek, ha megharagítják őket. Az Istennő egy vagy több alakban sok vallásban jelen van.
A boszorkányok az Istennőt az élet három, a születéstől a halálig tartó szakasza megjelenítőjének ismerik: a fiatal hajadon, az anya alakja és végül a koszos, egyfogú, undorító, történeteket mesélő bölcs vénasszony, aki a halottat is kiteríti.

Az élet létrejötte a férfi és a nő egyesülésének eredménye. Az Isten és az Istennő a hímnemet és nőnemet képviselik egy isteni szinten. Míg a pogányok könyörögnek, az Istenüktől és az Istennőjüktől a boszorkányaikhoz árad az erő és az energia.

Tanításuk szerint az Istennő tavasztól őszig uralkodik, míg hitvese késő ősszel és télen. Az, hogy milyen néven nevezik őket gyülekezetenként változik. A „Cerridwen" elnevezés az Istennőre és a „Cernunnos", ami Szarvas Egyént jelent, vagy „Herne" az Istenre a legelterjedtebb.
A közösség által használt isten neveket sok esetben olyannyira szentnek tartották, hogy a megszentelt rituális körön kívül, mint a Hölgy és az Úr néven nevezték. Az anya figurájának, az élet hordozójának az imádata egyidős magával az idővel. Tudjuk, hogy ötezer évvel ezelőtt az ókori Babilon meghatározó istensége volt, őseink a Mennyország Királynőjeként imádták. Találtak szobrokat az Istennőről, melyek Krisztus előtt 25.000-ből származnak. A természet erőinek tisztelete, a hit, hogy minden élő dolognak lelke van, az életnek a halál utáni valamifajta folytatásába - u.m. reinkarnáció - vetett hit mind ősi fogalom.
A boszorkányság gyakorlásakor szem előtt tartják a bolygó, sőt a csillagok természeti erőivel való újbóli kapcsolatfelvételt. Teliholdkor és szombatonként a boszorkánygyülekezetek azért imádkoznak az Istenhez, hogy a világmindenség részeként keltse új életre tudatukat. Hiszik, hogy a természet különböző megjelenési formáinak ünneplésekor újjáéledés megy végbe bennünk és a körülöttünk lévő világban.
Híveik szemében az Istennő életciklusai párhuzamosan futnak az évszakok változásával, kezdve a hajadonság állapotával tavasszal, ezt követi a nyár, a házasságkötés a Szarvas Istennel. Az aratás időszakában ő az anya figurája, ősszel és télen banyává válik, öregedő bölcs asszonnyá a távolodó év elkerülhetetlen volta következtében. A boszorkányvallás misztikus hite szerint a következő év beköszöntekor ez a folyamat megismétlődik, az Istennő örökkévaló.
A tökéletes Szarvas Isten sok szellemi beállítottságú vallás Istene volt. Szaporábbá tette az embert és az állatot, ügyelt a bő termésre, és amikor segítségül hívták, mágikus képességeket adományozott imádóinak. Megparancsolta, hogy ezen idők alatt ünnepségeket, fiesztákat tartsanak a túláradó életöröm jegyében. Mégis, mikor elégedetlen volt, hangja félelmetes mennydörgésként szántotta végig az eget. A Szarvas Istent paleolitkori barlangfestmények ábrázolják. Ez volt az az idő, amikor az ember eljátszotta az erdőből előbukkanó állatot, nem egészen azért, hogy utánozza kecses mozgását, hanem azért, hogy ez a megjelenítés mágikus csatornát nyisson, és ügyesebben vadásszon. A Caverne des Trois Freres-ben Arige-ben, Franciaországban világosan látható egy állatbőrbe öltözött és szarvasbika agancsát viselő táncoló alak. Nem gondolták, hogy bármi ördögi is lett volna a Szarvas Istenben. A primitív ember tulajdonképpen mindent, amire nem tudott magának logikus magyarázatot adni, a jónak vagy a gonosznak tulajdonított..
A kereszténység eljövetelekor a Szarvas Isten fizikai jellemvonásait az Ördögre vagy Luciferre ruházták és ennek az asszociációnak az eredményeként megszerezte az Ördög gonosz pozícióját. Érdekes megjegyezni, hogy a Lucifer szó latin és fénythozót jelent, ami egy teljesen más értelmezése annak a személynek, akit általában mutatnak nekünk. Úgy tűnik, hogy összekeverték a lázadó főangyal keresztény képzetével, aki lezuhant az égből, és akit Sátán néven ismerünk. Mindazonáltal a mag el lett vetve, és tartós tévképzetté fejlődött. A régi vallás Istenét az új vallás Ördöggé változtatta.
Az „idő kereke" a boszorkányok naptárát definiálja, ahol a hold növekedése és fogyása különösen fontos időszakok, amikor az energiákat megidézik a ráolvasásra, a nyolcadik szombat a legfontosabb ünnep.
Ez már jóval a kereszténység előtt is ünnep volt. Azokban az időkben a túlélés a gazdálkodástól és a vadászattól függött, így az évszakok változása volt a legfontosabb tényező a boszorkányok életében. Az évszakoknak megfelelő munkavégzés volt a vidék bibliája. Tudniuk kellet, hogy mikor kell ültetni és betakarítani a termést, tisztában kellett lenniük azzal, hogy az állatok és a madarak mikor készek a szaporodásra, és ami a legfontosabb, tudniuk kellet, hogy mikor kell az ételt betárolni télre, nehogy éhezzenek. Mivel a pogányok és a boszorkányok a föld által léteztek, „Nagy Anyaként", akitől a túléléshez szükséges dolgokat megkapták, bevetették a földet.
Az Istennő, akit a boszorkányok elsősorban imádtak, az ősi idők Nagy Föld Anyján alapult, és akinek a Szarvas Isten a férje és társa. A zöld ember egyike annak a két másik jellemnek, akik ezt az éves ciklust jellemzik. Ő az egyik alakja a nőnemű istenségnek, aki a természet lelkét képviseli azokban az időkben, amikor az emberek intenzíven kezdtek foglalkozni a mezőgazdasággal. Bár ő nem maga az Isten, jelentősége nem alábecsülendő. Mint képviselőnek, a természettel kapcsolatos kötelessége tavasztól őszig tartott, a vetéstől a betakarításig terjedő időszakig. Vad volt, de nem volt benne semmi erőszakos.
Ez a Pán Istenhez kapcsolódó vadság. A „pánik" szó, ami legyőzhetetlen félelmet jelent, ennek az Istennek a nevéből ered. A Zöld Ember erejének tudatossága gyakran érződik megmagyarázhatatlan észlelésként az erdőkben, vagy amikor a vidék zöld vegetációját szemléljük. Ez az érzés nem csak ösztönzi a lelket, de a természet elfojthatatlan csodájának értékelésére is késztet.
Amikor maszkokon vagy bárhol máshol ábrázolják, a Zöld Ember leheletét a szájából szétáradó zöldként festik le. Egy időben nehéz volt a könyvekben vagy a templomokban fellelhető példáktól eltérőt találni. Itt hasonmása a templomok padjainak végére, vagy Szűz Máriát Jézussal ábrázoló szobrok lábára vésve jelenik meg.
Napjainkban, az ökológiával kapcsolatos kiadványoknak köszönhetően, melyek arra figyelmeztetnek, hogy az emberiség elpusztítja a bolygót, egyre nagyobb tiszteletnek örvend, és szimbolikusan egyre fontosabbá válik.
A másik jellem a Zűrzavar Ura, aki a naptár könnyedebb és kaotikusabb aspektusát képviseli. A legtöbb ember megrémül a megmagyarázhatatlan energiától és képtelen megbirkózni a káosszal, ahelyett, hogy megértené, ez az élet természetes rendjének része. A Zűrzavar Ura a környező energiát képviseli, mely a bolygón a Halottak Napja, mely a hagyományos Boszorkány Naptár kezdete, és a Karácsony közötti időszakban spirituálisan aktív. Kísérteties rendje azon az ünnepen kezdődik, amikor az egész világ a Halottak Napját ünnepli, amikor az élet spirituális fátyla a legvékonyabb, lehetővé téve a szellemekkel történő hatékonyabb kommunikációt, mely általában a „halál ünnepeként" ismert.

 

Tartalomhoz tartozó címkék: ezoterikus-irasok
Házhoz szállítás
Kövess minket!

Ügyfélszolgálat